Harminc esztendővel a Tienanmen téri események után Kína hipermodern jegyeket is mutató gazdasági világhatalom, de a politikai elnyomás erősebb, mint valaha, és a fehér inges, ismeretlen kilétű és sorsú „tankember” alakjáról szó sem eshet a birodalomban.
Harckocsik lepték el 1989. június 4-én a Mennyei Békéről elnevezett teret és a környező utakat. A hadsereg kíméletlen, több száz – egyesek szerint több ezer – halottat, de mindenképpen ezernyi sebesültet követelő beavatkozással vetett véget a demokratikus változásokat követelő tüntetéssorozatnak.
A három évtizede történtek ma is tiltott témának számítanak Kínában. Ha elhangzik hivatalos értékelés, az arról szól, hogy az ország a "felforgató" tüntetéssorozat leverése után indulhatott meg a még gyorsabb gazdasági fejlődés útján. A történtekről szóló könyveket és újságokat bezúzták vagy betiltották, az internetes kereséseket cenzúrázzák, a felnövő - és a politika iránt egyébként is meglehetősen érdektelen - fiatalok többségének ma már szinte semmit sem mondanak a Tienanmen téri tüntetések.
Az 1989-es eseményeket Hu Jao-pang „liberálisnak” bélyegzett és elmozdított korábbi pártfőtitkár halála indította el: a diákok a hivatalos tiltás ellenére a Tienanmen térre vonultak, és a néhány ezres tömeg csakhamar százezresre, majd milliósra duzzadt. A jelszavak pedig gyorsan radikalizálódtak. Június 3-ról 4-ére virradóra a páncélosok elindultak a városközpont felé, és a katonák éles lőszerrel nyitottak tüzet az ellenállókra, hogy megtisztítsák a teret.
A mai kínai vezetés személyeit tekintve már nem kötődik az akkori döntéshozókhoz, de a történtek átértékelése aláásná a párt tekintélyét, ezért belátható ideig nem várható változás az akkori események megítélését illetően.
