Izraelben még csak hetek teltek el az április kilencedikei előrehozott választások óta, de a politika máris megint teljesen összegabalyodott. Az alapprobléma a következő: matematikailag hiába lenne meg a jobboldal kényelmes többsége a kormányalakításhoz, az öt mandátumot bezsebelő Izrael a Hazánk megmakacsolta magát, és nem hajlandó csatlakozni a koalícióhoz. Az Avigdor Lieberman vezette szélsőjobboldali alakulat és az ultraortodox pártok között úgy tűnik kibékíthetetlen ellentét feszül az ortodox zsidók katonai szolgálatát szabályozó törvényjavaslat miatt: míg Lieberman a tavaly első olvasatban egyszer már megszavazott szigorúbb verzióhoz ragaszkodik, addig az ortodoxok enyhítést szeretnének. A negyvennyolcból egyikük sem enged, viszont nélkülük nincs meg a szükséges többség a kormányzáshoz.
Benjamin Netanjahunak ma éjfélig van ideje arra, hogy tető alá hozzon egy alkut. Izrael történetében nem lenne példa nélküli, ha a pártok az utolsó pillanatban megegyeznének, olyan viszont még sosem történt, hogy szükségessé váljon a választások tulajdonképpeni megismétlése. Egyelőre úgy tűnik, Lieberman kész elmenni a falig, többször leszögezte, hogy bár Benjamin Netanjahut támogatja, ebben a kérdésben nem hátrál meg. Persze az sincs kizárva, hogy a dörzsölt politikus csak kivár az utolsó pillanatig, hogy a lehető legjobb feltételeket csikarja ki. A héja természetéről ismert pártvezér állítólag ismét a védelmi miniszteri pozícióra áhítozik. Tavaly viszont éppen az adta meg az első lökést a koalíció szétesésének, hogy lemondott tisztségéről, és kivonult a szövetségből, mert szerinte nem bántak elég kemény kézzel a gázai övezetet uraló radikális Hamásszal. Miután azonban a Likud politikusai már elég kemény támadásokat intéztek Lieberman ellen, ő sem maradt adós a válasszal, és kevés az esélye a békülésnek.
Ha nem sikerül megegyezni, vagy a többséghez szükséges egy plusz képviselőt szerezni valahonnan az ellenzék soraiból, akkor Netanjahunak elvileg lenne lehetősége arra, hogy újabb két hét haladékot szerezzen. Valószínűbb azonban, hogy a szerda éjféli határidőig megszavazzák a kneszet feloszlatását - ehhez elég 61 képviselő -, és ezzel megelőzhetnék, hogy Reuven Rivlin államelnök az ellenzéket bízza meg koalícióalakítással.
Kedd este a legvalószínűbb forgatókönyvnek az tűnt, hogy ismét előrehozott választásokat tartanak Izraelben. Ennek legkorábbi dátuma augusztus 27. lehet, de akár október végéig is kitolódhat. Bonyolítja a helyzetet, hogy Netanjahut szorítja az idő. A kormányfőre ugyanis október elején várnak a meghallgatások korrupciós ügyeiben, ezért állítólag szeretné, ha még a vádemelés előtt az új kormány egyik első dolga lenne a számára mentelmi jogot biztosító törvény megszavazása.
Teljesen kiszámíthatatlan viszont, hogy a történtek milyen hatással lennének a szavazásra. Elképzelhető, hogy a Likud még erősebb felhatalmazást kapna, hogy egyedül is a kezébe vehesse az ország sorsát. Lehet az is, hogy bejönnének Lieberman számításai, és ismét ő lenne a királycsináló. Ám szintén elképzelhető, hogy inkább az ellenzéknek adnának esélyt, amivel a jobboldal nem tudott élni. Az izraeli politika tehát 360 fokot bejárva ugyanoda jutott vissza, ahonnét majd egy éve elindult: a bizonytalansághoz.
Csakhogy egy választás lebonyolítása nem olcsó mulatság, az izraeli pénzügyminisztérium becslései szerint legalább 475 millió sékelbe (több mint 38 milliárd forintba) kerülne az adófizetőknek, hogy vezetőik nem tudtak megegyezni. Ráadásul ez csak a jéghegy csúcsa: a Jerusalem Post korábbi számításai szerint mivel a választás napja munkaszüneti nap, az izraeli gazdaság 5 milliárd sékelt bukik ilyenkor.
