Az, hogy a 2005 óta működő Müpa klasszikus zenei, jazz és könnyűzenei koncertek, táncszínházi, opera előadások és irodalmi estek helyszíne, nem újdonság. Az azonban, hogy időnként gyerekek játszóterévé válik, talán kevésbé köztudott. Az öltöny-nyakkendős, kisestélyis alkalmak mellett akár a nagy szaladások helyszínéül szolgáló intézmény egész napos programot is kínál gyerekeknek. Négy – öt és tizenhárom év közötti – gyerekkel töltöttünk el egy vasárnapot a Müpában. Boda Szonja, Hargitai Hunor, Orosz Anna és Szalmás Szonja kézműveskedett, virtuális hangszerfelismerő játékkal játszott, épületet járt be, látta a videóstúdiót, ráhangolódott, végül artisták mindennapjaival, majd produkciójával ismerkedett.
Papírporondok
A folyosón kézi készítésű társasjátékok és kézművesek várják a délelőtt tízkor már energiával teli gyerekeket, akik szüleik nélkül vagy a biztonság kedvéért néha a segítségüket igénybe véve ülhetnek a „végre nem kell vigyázni, hogy festékes lesz” asztalokhoz. A délelőtti és délutáni újcirkuszi előadáshoz kapcsolódva mindenki saját mini cirkuszi sátrat készíthet, trapézról lógó, karikával játszó artista és bohócfigurákkal. A kicsik több, a nagyok kevesebb segítséggel vágnak, ragasztanak, csillámoznak, színeznek, festenek. Fantáziájuknak csak néha az anyag, vagy az idő szab határt.
Fekete szemüvegben
Fejhallgató, leginkább búvárszemüvegre emlékeztető eszköz a szem elé, és indulhat a fejmozgással irányítható virtuális játék. De hát ez egy Minecraft átalakítva! – örül Hargitai Hunor, miután bebarangolta a virtuális koncerttermet. A zenei oktatást célzó eszköz a Müpa saját fejlesztése, a játékban hangszereket lehet felismerni. A zenei memóriát fejlesztő, összetett, nagyjából tíz perces, Peti apród kalauzolásával működő program egymást követő szintjein egyre több hangszer közül, egyre kevesebb idő alatt kell teljesíteni a feladatot. Vesztesek nincsenek, az élmény a lényeg. A Népszava-kvartett örömmel nyugtázza: hatból minimum négy hangszert felismertek, Orosz Annát pedig már maga Peti apród is mozdulatlanná varázsolja. Újabb kirándulásra indulva az épületet járhatják be, olyan szegletekbe bekukucskálva, ahová nézőként sosem juthatnak be. Mi felnőttek pedig nyugtázhatjuk: nem feltétlenül rossz a virtuális világ.
Szeretnék légtornász lenni!
Ki szereti a szuperhősöket? – érdeklődik a Recirquel Újcirkusz Társulat vezetője, Vági Bence a társulat gyerekeknek szóló, interaktív produkciójában. Sok kéz lendül a magasba, az előadás első felében a színpadon üldögélő 10 fiatal művész pedig a szuperhősség titkairól mesél. Kiderül, hogy a titkok nem is titkok, a légtornászálom megvalósítható, „csak” tehetség, elhivatottság, munka, gyakorlás és kitartás kell hozzá. Ki szertornászból, ki táncosból vált artistává, van, aki kínai rúdon, van, aki gumiasztalon és olyan is, aki karikán mutat be ízelítőt a lehetetlennek tűnő kunsztokból. Nem hobbiszinten dolgoznak a hobbijuknak is, akad köztük olyan artista, aki közgazdasági egyetemi tanulmányai mellett dolgozik a Recirquelben. A második rész már jelmezbe öltözött művészek válogatása a társulat különböző előadásaiból. Az öt éves Anna a karikaszámot látva a délelőtt készített papír cirkuszi sátrához nyúl, a kérdő felnőtt tekintetre pedig a papírkupolából lógó papírkarikára mutat. Az alkalmi szerkesztőségi gyerekcsoportból ketten is kacérkodnak az artistasággal, A légtornász egy napja – Új a cirkusz című előadás pedig aligha tántorítja el őket. Csak azt sajnálják, hogy nem rohanhatnak a színpadra kipróbálni az eszközöket, vonzó lenne gumiasztal, jó lenne trapézról lógni, és kötéltáncolni is. Az előadás után azonban a gyerekek a lépcső melletti korlát alatt csúszva, a hosszú folyosón szaladva, vagy a szőnyegen titokban tótágast állva kiélhetik mozgásigényüket is. Mert a Müpába nem csak szépruhában érdemes menni. Legalábbis gyerekként.
Infó:
Cifra Palota XXL - Gyermeknap
május 26.
Müpa
