Évek óta beszélünk a negyedik ipari forradalomról, vagy ahogy mostanában nevezik: az Ipar 4.0-ról, de a téma újra és újra képes meglepni az odatévedő laikust. Gépeink egyre érzékenyebben, önállóbban, mobilisabban és egyszerűbben kezelhetők, és ha hinni lehet a szakembereknek, a robotok hamarosan elég intelligensek lesznek ahhoz, hogy megértsék a nyelvünket és olvassák a mozdulatainkat. És mivel a robotok bizonyos dolgokat már most sokkal jobban tudnak nálunk (precízebbek, gyorsabbak, kitartóbbak, jobban tűrik a monotóniát), egészen új képességeket adnak az embernek. A MACH-TECH – Ipar Napjai című kiállításra például elvben különböző raktár- és szerszámgépeket, szoftvereket és egymással is kommunikálni képes robotokat hoznak a fejlesztők, de higgyék el, más is van ott.
„Kérem szépen mind a hármat!” – mondja egy határozott hang, mire a sárga robotkar elindul a szomszéd asztal felé. Az asztalon három anyacsavar hever, a hang gazdája az imént szórta szét. A kar felemeli az egyiket. „Ide kérem, a kezembe” – mondja a gépkezelő, és a robot udvariasan a kezébe pottyantja az anyát. Aztán némi cselezés – a maradék anyák pár centivel odébb kerülnek –, és a gép hajszálpontosan becserkészi mind a kettőt. „Civilben” az autóiparban dolgozik, de látszik, hogy annál többet tud.
Néhány méterrel arrébb egy ormótlan emelőszerkezet válogat a raklapok között, majd egy másfél tonnásat játszi könnyedséggel tesz fel egy polcra. Görgőin arrább gurul, és a sorból kiválasztja a következőt. Mir 500-as autonóm mobil robotnak hívják, és képes minden pillanatban újat tanulni. Alkalmazkodik a környezetéhez és a feladatokhoz. „Tulajdonképpen forradalmi újítás az intralogisztikában” – mondja a kezelője, amiből annyi biztosan kiderül, hogy létezik ilyen szó. (Egyébként azt jelenti, hogy a gép bármikor képes megkülönböztetni a súlyosabb és könnyebb tárgyakat, és optimalizálja a vállalatok belső logisztikáját raktártól a gyártáson át az áru leszállításáig.)
A pavilon túlsó felében öt robotkar táncol lassan különböző színű fénykardokkal.
A kardokból hol betűk, hol izgalmas mértani formák lesznek, miközben mi csak állunk és bámulunk. „Akar játszani?” – kérdezi egy overallos úr, és egy csocsóasztalhoz invitál. A csocsógép is „tanul”. Ha kétszer kivéded a lövését, harmadszorra biztosan betalál. Pedig csak egyedül van, neked meg két sor játékosod. Felháborítóan szórakoztató.
De a csúcs az a hattengelyes (új szó, most tanultam!) ipari robot, a KUKA Coaster, amelyik bármelyik vidámparkban a fő attrakció lenne. A karjára rögzített gondolában két ember fér el, akik úgynevezett szabadon programozható mozgáskombinációkat pörgetnek fel és le. Az egyszeri parasztember jut eszembe róla, aki a sportrepülőgépen azt mondja, hogy „ezt azért nem gondoltam volna”.Kövesdi péter
