Elejétől a végéig röhögünk a Legénybúcsú előadásán a Játékszínben. Beindulnak a nevetőizmok és nemigen állnak meg. Rengetegszer ígérik ezt nekünk műsorismertetőkben, szórólapokon, de ritkán jön össze.
A Szente Vajk által írt, rendezett Legénybúcsú előadásán viszont beindul a színpadi masinéria, fergeteges tempóban követik egymást az események, vannak jól játszható karakterek, blődebbnél blődebb szituációk. Valami ilyesmit neveznek habkönnyű szórakozásnak. Se füle se farka. Érdemi közlendővel nem terhelik a nagyérdeműt. Nincs pokolra szállás, de csipetnyi fájdalom se nagyon, gondolatok halmazával sem zavarnak meg minket. Fáradt publikum, te csak lazulj, ha sokat dolgoztál, temérdek mindenben elfásultál, gondok gyötörnek, akkor most kapcsolj ki! Ha már kint nem annyira jó neked, legalább színházon belül legyen az, itt könnyed búfelejtővel szolgálnak.
Félreértések elkerülése végett, ez mindig is dolga volt a színháznak, bár azért az ókori görögök sokkal több tragédiát mutattak be mint vígjátékot, és az utóbbiak is fajsúlyosak voltak, fontos társadalmi kérdéseket feszegettek. És hiába kárhoztatnak emiatt manapság bizonyos szerzőket, színházakat, egy-egy Arisztophanész komédia keményen szólt aktualitásokról, akár konkrét, abszolút felismerhető személyeket is kaján élvezettel pellengérre tűzött. Ilyen veszély Szente Vajk esetében nem fenyeget. Nem kenyere a társadalomkritika. Feltűnően óvakodik tőle. A remek Csoportterápia című darabnak, aminek az előadása is kiváló a Madách Színházban, a közösen gyógyulni igyekvő szereplői is leginkább magánéleti nyavalyáktól szenvednek. Szente itt jut legtovább a közlendők terén, igazi emberek valódi nyűgét-bajait látjuk, komoly elkeseredések is adódnak. Néha kicsit még a gyomrunk is összeszorulhat, de hát ebben az esetben ott van társszerzőként Galambos Attila, ki tudja mennyi része volt ebben.
A Szente és Galambos által filmről színpadra átírt Meseautó kedves, érzelmes história. A Liliomfi zenés változata pedig a szerelmi, ha úgy tetszik, ugyancsak a bohózati szálat emeli ki Szigligeti Ede darabjából, Szente intenciói szerint. Ellentétben például Mohácsi János rendezésével, akinél inkább arról van szó, hogy sok minden balul üt ki nálunk, és ennek is a következménye az a temérdek galiba, amit a derék vándorszínészeknek el kell szenvedniük. Ifj. Vidnyánszky Attila koncepciója szerint viszont a színészet himnusza lett a műből, minden nehézség dacára állják a sarat és elhivatottságuk megkérdőjelezhetetlen.
Amúgy a Legénybúcsút az elejétől végéig élveztem. Vígjáték a műfaji meghatározása, de kár nagyzolni, ez nem jellemeket gondos aprólékossággal kibontó vígjáték, amiben fejlődnek is a figurák, meg széles érzelmi amplitúdón mozognak, hanem jobbára könnyed kézzel felvázolt alakok kerülnek váratlan helyzetekbe. Keresztül-kasul benyargalásszák a kis színpadot, és bármi is történik velük, veszítsék el összes pénzüket, vagy éppen azt, akiről úgy hitték, hogy szereti őket, másfél percnél hosszabban nem kámpicsorodnak el semmin. Elkenődni is csak „vágtában” lehet, mert ugye pörögnie kell az eseményeknek.
A történet szerint Simon, egy menő szálloda tágas szobájában, amihez Kovács Yvette Alida teremti meg a megfelelő környezetet, legénybúcsúra készül Alex barátjával. Látjuk, halljuk, amint minden igénynek megfelelő call girlt rendelnek a jeles alkalomra. De aztán a londiner véletlenül – később majd kiderül, hogy nem is annyira véletlenül -, a pompázatosan kinéző, veszettül dögös fiatal sztár, Candy bőröndjét teszi le a szobában. Persze hamarosan betoppan a két lábon járó, szexbomba nevezetesség is, és ettől kezdve aztán lesz ne mulass! Ahhoz nem kell nagy jóstehetségnek lenni, hogy a kívánatos szépségről hamarosan lekerül a ruha, aztán persze megérkezik Daisy, a szintén fenemód szemrevaló telefonon rendelhető prostituált, és naná, hogy róla is szélsebesen ruha le. Élő fehérnemű reklámok. Na, de nem lehet őket maradéktalanul „kihasználni”, mert a testőre keresi a sztárkisasszonyt, egy termetes rendőrnő is betoppan, ahogy egy jól öltözött úriember meg egy pap ugyancsak szükségét érzik, hogy elég gyakran megforduljanak ebben a szobában. A londiner se az a diszkréten kopogós fajta, beállít ő szélsebesen, ha úgy gondolja, halaszthatatlanul fontos dolga támad itt. Lesznek, akikről kiderül, hogy nem egészen azok, akiknek mutatkoznak. Beindul a szaladgálás, azok összefutása, akiknek éppen nem kéne, a kínos, és ettől mulatságos magyarázkodás, a hazugság áradat. A két amúgy szimpatikus háziorvos, a lúzerek fajtájából, már a képtelenebbnél képtelenebb agyamentségeket ötlik ki, szóban ugyanúgy, mint tettben, hogy valahogyan kikecmeregjenek a mind nagyobbá és nagyobbá váló csávából. Teljes jóstehetség hiányában is szintén megjövendölhető, hogy előbb-utóbb betoppan Simon menyasszonya is, és ettől aztán még tovább kuszálódik minden. Jó érzékkel ekkor húzzák le a függönyt szünet előtt, de többen még a szünetben is kacarásznak, hogy aztán visszamenjünk a második részre röhögni és röhögni, tényleg csaknem megállíthatatlanul.
Nagy Sándor és Szente a két jómadár házidoki, remek párost alkotnak. Kölcsönösen feladják és leütik a poénokat. Remegnek, mint a nyárfalevél, ha úgy adódik, aztán vagánykodnak valamennyire, majd sebtében ismét inukba száll a bátorságuk. Kedvelhető balfékeket játszanak. Kiadós rémületrohamaikban minél inkább rúgkapálóznak, annál inkább kelepcébe kerülnek. Simon elrulettezte az összes, még az esküvőjére szánt pénzét is. Vissza kellene szerezni valahogy, és ezzel megmenteni a még létre sem jött házasságot. Ahol tetemes összegű pénz van, gengszter is adódik, és ott van vele hozzánőtt munkaeszköze, a pisztolya. Ajjajajj! Mutatós kis ramazuri kerekedik. Bálizs Anett a tündöklő sztár, akiről kiderül, hogy egészen mást akar, mint amit hittünk. Lévay Viktória kiigazodni igyekvő feleség. Csonka András elegáns, öltönyös, nyakkendős, udvarias figurájáról a végén kisül, hogy nem is olyan úriember, mint amilyennek mutatkozik. Szerednyey Béla reverendás atyája pedig nem is annyira pap és nem is olyan hiszékeny, mint amilyennek látszik. Barabás Kiss Zoltán nevettetően fafejű testőr. Dobos Judit erősen molett, rámenős rendőr. Kovács Gyopár lelkesen butácska, kívánós és kívánatos call girl. Oláh Béla minden lében kanél londiner. Neuhauser Emil Béla meg nem mukkanó kisfiú, aki legvégül nagyon is kinyitja a száját.
Szente tud darabot írni, szórakoztatni, tud sikert csinálni. Egyszer talán érdemi közlendője is lesz.
