A kritika nem tévedhetetlen, sőt maga a művész sem. Ezt a Pink Floyd 1972-ben bemutatott koncertfilmje, a Live at Pompeii története is bizonyítja, amelyet a Melody Maker és a Billboard zenei magazin fanyalgással fogadott, míg a brit progresszív rockzenekar énekes-gitárosa, David Gilmour annak idején úgy nyilatkozott róla: „Meglehetősen kínosnak találom. Biztosan sok embernek szórakoztató, de nem nekem.” Ám a rajongók, zeneszeretők a saját fülüknek-szemüknek hittek, körükben már az 1970-es években olyan „szakrális” státuszba került a film, mint a későbbi Floyd-lemezek, a The Dark Side of the Moon, a Wish You Were Here, vagy a The Wall.
Ami valószínűleg meg sem született volna, ha nem történik egy szerencsés baleset. A fiatal, Párizsban élő brit filmrendező, Adrian Maben Nápolyban keresett kulisszákat egy művészi Pink Floyd-filmhez, ám hazautazása előtt rá kellett döbbennie, nemcsak a nagy ötletet, az útlevelét sem találja. Pompeji amfiteátrumában aztán mindkettő meglett: a környezet csendje, a vulkánkitörés által elpusztult kultúra látványa beindította a rendező fantáziáját egy olyan „dolgozó zenekar” közönség nélküli koncertfilmjének az elkészítéséhez, amely ellenpontja lehet az olyan tömegjelenetekkel operáló zenés mozisikereknek, mint a Woodstock vagy a Gimme Shelter. A nápolyi egyetem professzora, Ugo Carputi nagy Pink Floyd-rajongó volt, az ő közbenjárására a zenekar néhány napra ki is bérelhette az amfiteátrumot, ahol olyan számokat forgattak le, mint például a 23 és fél perces Echoes. Az operatőrök között pedig ott volt a magyar-olasz veterán, Pogány Gábor, Vittorio de Sica munkatársa is. David Gilmour azóta revideálta a nézeteit a filmről: a koncertet 2016-ban közönség előtt megismételte Pompejiben.
Pénteken az aquincumi amfiteátrumban koncertezik a húszéves Keep Floyding (Floydozz tovább) emlékzenekar. – Az 1971-es pompeji koncert atmoszféráját, hangulatát, élményét szeretnénk visszaadni – mondta el lapunknak a zenekar énekes-gitárosa, Goldschmidt Gábor. − Egyszeri és megismételhetetlen esemény lesz, amire mintegy ezerfős közönséget várunk. – A pompeji program mellett a Dark Side of the Moon és a The Wall számaiból is válogatni fognak.
A Keep Floyding évente tíz-húsz koncertet ad, többször fellépett a Müpában és az A38-on is. Rajongók és kritikusok szerint is a legjobb Pink Floyd emlékzenekar, van olyan vélemény is, amely szerint a „gyógyít” a Floyd zenéjével. – A gyógyítás bizonyos szempontból nem túlzás. Ha például A Fal számait egy „egészséges” kisebbségi komplexussal bíró srác hallgatja, abból tényleg erőt meríthet – tette hozzá Tóth András gitáros, aki szerint az intellektuális zenék hallgatása nem annyira az elrévedésben, mint inkább abban segíthet az embernek, hogy túl tudjon lépni a problémáin.
Goldschmidt Gábor és Tóth András szerint a Pink Floyd mind zeneileg, mind mondanivaló tekintetében eléri azt a szintet, ami a klasszikus zene tud közvetíteni. A Keep Floyding szinte minden tagjának van polgári foglalkozása, de húsz év „gyakorlással” az aquincumi amfiteátrumban is bátran a közönség elé állnak, hogy megmutassák, a Pink Floydot milyen nagyon lehet szeretni.
