Nem szabad ágyúval lőni verébre! - tavaly nyáron még így reagált az osztrák legfelső bíróság volt elnöke a 17 identitárius aktivista grazi perére. A 20 és 35 év közötti 16 férfivel és egy nővel szemben uszítás, bűnszervezetben való részvétel és lázító anyagok üzletszerű terjesztése volt a vád, ám a per felmentéssel végződött.
Vagyis hiába olvasta a fejükre a grazi sztárügyvéd, Johannes Winklhofer, hogy 2016 tavaszán felmásztak a helyi zöldek székházának tetejére, ahol egy 16 méteres, vérszínű festékkel bemocskolt molinót feszítettek ki, „Az iszlám öl!” felirattal és hogy három hónappal később berontottak a Klagenfurti Egyetem migrációval és integrációval foglalkozó egyik órájára, s ott élőképet adtak elő egy burkát viselő nők által megkövezett osztrák férfiról, majd a tanár – történetesen a rektor – kezéből erőszakkal kicsavart mikrofonba ordították idegenellenes jelszavaikat. Vagy hogy tavaly márciusban hangos bemondón követelték a bécsi török nagykövetség épületénél: „Erdogan, vidd haza a törökjeidet!” Az identitáriusok megúszták pénzbüntetéssel, tevékenységüket a bíró a szólásszabadság megnyilvánulásának ítélte.
Kurz bekeményít
Az „ártatlan ifjak” körül aztán idén márciusban hirtelen felforrósodott a levegő, s egy csapásra terroristagyanús, veszélyes szélsőjobboldali szervezetté váltak. Az osztrák Alkotmányvédelmi Hivatal (BVT) felvonult a mozgalom 30 éves vezetőjének, Martin Sellnernek a lakásánál és házkutatást tartottak. Nyomozóik ugyanis felfedezték, hogy Sellner 2018 januárjában 1500 euró adományt kapott Brenton Tarranttól, az új-zélandi terroristától, aki márciusban 50 ember életét oltotta ki két christchurchi mecsetben lövöldözve. Sellner kimosta magát, mondván, sok a támogatójuk, ő ugyan személyesen megköszöni az adományokat, de annak már nem néz utána, hogy ki is a feladó.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal szokatlan buzgalmát maga a kancellár, a kereszténydemokrata párt (az osztrák Néppárt - ÖVP) elnöke, Sebastian Kurz hevítette. A szélsőjobboldali szabadságpárttal (FPÖ) koalícióban kormányzó ÖVP vezetőjét ugyanis egyre több bírálat éri külföldről szalonképtelen partnere miatt. Kurz pedig próbál egyre keményebben fellépni a szélsőség ellen, hangsúlyozva, hogy ura a helyzetnek. A pénzküldemény ügyében is azonnal megnyilvánult, kijelentve, hogy a veszélyes ideológiákat egy pillanatig sem tolerálja. Ő jelentette be a hatósági vizsgálatot a magát új jobboldalnak nevező identitáriusokkal szemben, s helyezte kilátásba a mozgalom feloszlatását.
Régi elmélet, új csomagolás
Az identitarianizmus önmagában lehet bal- és jobboldali, a kifejezéssel olyan csoportokat jelölnek, amelyeket egyfajta azonosság (identitás) köt össze, például az azonos család, nemzet, iskola, nyelv, sport, ország stb. Az ausztriai identitárius mozgalom 2012 óta működik a 10 évvel korábban Franciaországból elindult ideológia mentén. A mozgalom szellemi vezére Renaud Camus francia filozófus, illetve az ő „nagy csere” (grand remplacement) nevezetű (konspirációs) elmélete, amely szerint a fehér keresztények helyét arab és észak-afrikai muzulmánok foglalják el Európában, Amerikában, s ezt, amíg lehet, meg kell akadályozni. Az új jobboldal, amely Németországban is terjeszkedik, igyekszik elhatárolódni a neonáci ideológiától, de csak a szavak szintjén. Nem szólja le a többi nemzetet, csak nem óhajt velük keveredni. Őrizni kívánja a nemzeti örökséget, patrióta, homogén társadalmat akar, megkérdőjelezhetetlen normákkal. A fő ellenség a nyitott társadalom, amelyben mindenki úgy él, ahogy akar.
Az identitáriusok régi elméleteket melegítenek fel, új csomagolásban. Etnopluralizmusnak nevezik fő követelésüket, hogy a népeknek csak ott szabad élniük, ahol mindig is éltek, ahol gyökereznek. Asszimilációra szerintük csak kevesen képesek, de nekik is több generációra van szükségük ehhez. Ezért nincs más megoldás, mint a remigráció, ami kevésbé tetszetős csomagolásban azt jelenti: tűnés. Olyan hős védőknek tekintik magukat, mint egykoron a spártai vitézek, ezért is használják zászlajukon a lambda jelet (Lakedaimón, Spárta tágabb régiójának neve után - a szerk.). Istenítik a testi erőt, miközben erőszakmentességet hirdetnek, merő önvédelemből. Nincsenek túl sokan, mert elitpártként tekintenek magukra, ezzel magyarázzák szervezeteik hierarchikus felépítését is.
Az osztrák identitárius mozgalom becslések szerint legfeljebb ötszáz tagból áll. Tavaly februárban egy mindmáig tisztázatlan politikai akcióban szabadságpárti tisztviselők elvitték az Alkotmányvédelmi Hivatalból a róluk készült dokumentumokat, ezért a bizonytalanság. A hatóságok a mozgalomnak adakozók listájából tájékozódnak, ehhez egy adóügyi vizsgálat során jutottak. A listán 364 név szerepel, rajta egyetemi tanárok, orvosok, jogászok, menedzserek, de közismert neonácik, futballhuligánok is. Ez utóbbiak rendszeresen vállalnak őrző-védő munkát az identitáriusok demonstrációin, rendezvényein. Az azonosságukat védők legtöbbje Stájerországban, Felső-Ausztriában él, miként a szélsőséges elődök nagy része, és sokuk fegyverviselési engedéllyel rendelkezik. A mozgalom élén álló Martin Sellner, ifjú kora ellenére komoly politikai múlttal rendelkezik, 13 esztendeje még horogkereszteket ragasztgatott a badeni zsidó temetőben. Közmunkára és pénzbüntetésre ítélték. Abban az időben még Gottfried Küssel főnáci csapatához tartozott, erre ma már úgy emlékezik vissza mint pubertáskori (identitás)zavarra.
A jó házból való Sellner komoly nemzetközi összeköttetéssel rendelkezik, menyasszonya egy amerikai aktivista, és csaknem lázító beszédet mondott a Hyde Parkban, ahol az utolsó pillanatban a rendőrök lekapcsolták. Legnagyobb dobásának hajós akcióját tekinti, amelyet francia és német harcostársaival együtt hajtott végre. Mozgalmi finanszírozással 125 ezer eurót kalapoztak össze, hajót béreltek a Földközi-tengeren, s azt tervezték, hogy a Líbia felől érkező menekülteket visszaterelik. A kaland balul végződött, a bérlők állítólag nem fizették ki a személyzetet, amelynek egyes tagjait Ciprus északi részén embercsempészet vádjával rövid időre őrizetbe is vettek.
Elégedettek a kormánnyal
Martin Sellner egy harcostársával közösen Phalanx Europa néven radikális cuccokat árusító butikot működtet, saját meghatározásuk szerint a patrióta ellenkultúra számára. Kitűzők, trikók, poszterek kaphatók, akár magyar feliratokkal is, visszatérő szöveg a Radical, a Wir sind das Volk (Mi vagyunk a nép), a Haza, a Hagyomány, vagy Az iszlamistákat nem kedveljük. A bolthálózat üzletileg is sikeres, állítólag innen származik az identitáriusok 1,13 millió eurós bevételének kétharmada. A pontos összegek természetesen nem ismertek, állítólag a pénz jó részét külföldön tartják. A Die Presse című osztrák napilap szerint a linzi és a grazi ügyészség Magyarországon és Lengyelországban keresgél.
A támogatói listából kiderült, ami egyébként korábban sem volt titok, hogy a kormányon lévő szabadságpártiak és az identitáriusok között szoros a kapcsolat. Az adakozók között sok az FPÖ-s, főleg kisebb funkcionáriusok, de van, aki mindkét mozgalomban aktív. Grazban az FPÖ-s önkormányzati tanácsnok házában folyt az identitás keresése, de a szabadságpárt vezetői is rendre felbukkantak az új jobboldal rendezvényein – a belügyminiszter, a védelmi miniszter, azaz az osztrák rendvédelmi szervek vezetői, akik barátságukról biztosították az identitáriusokat. Burgenlandban a helyi FPÖ-s fiatalokhoz hívták fejtágításra őket, a téma a „nagy csere” volt. Amikor viszont a kancellár az új-zélandi terrormerényletet követően ellenségnek nevezte az osztrák identitárius mozgalmat, helyettese, az FPÖ élén álló Heinz-Christian Strache sebtiben megtagadott minden kapcsolatot pártja és a mozgalom között. A szabadságpárt tagjai nem értették a hirtelen pálfordulás okát, s csak lassan kezdték a parancsot követni.
Martin Sellner azt állítja, ő nem a nézeteit illetően különbözik a christchurchi tömeggyilkostól, hanem abban, hogy nem terrorista. Nem osztja azt a véleményt, hogy pártjában a Breivik-nemzedék tagjai ülnek. Ők nem akarnak ölni, de azt látják, hogy összefüggés van a bevándorlás és az osztrák állammal szemben meglévő lojalitás fogyatkozása között. A Profil című hetilapnak nyilatkozó politikus állította, hogy mozgalma nagyon elégedett az osztrák kormánnyal, amely sok intézkedésével nem csupán az identitáriusok, hanem a teljes patrióta tábor (nyilván az FPÖ-be beépült Burschenschaftra célzott) követelésének tesz eleget. Szigorította a migránspolitikát, a bevándorlási és kitoloncolási törvényeket. Megerősítette az ország irányadó kultúráját, s keményebben lép fel az iszlamizációs törekvésekkel szemben.
Sellnernek nincs semmi baja a kormánnyal, annál inkább az igazságszolgáltatáson belüli balliberális erőkkel, amelyek szerinte akadályozzák a koalíció munkáját, s a patrióta tábor véleményformálását. A szigor ellenére a kormányfőnek 41 százalékos, példátlanul magas a személyes népszerűsége. Kurz alakítását csak a titkosszolgálatokat tömörítő, 28 tagú (EU-országok, Norvégia és Svájc) Berni Klub pontozta le, a megbízhatatlannak minősített FPÖ miatt szinte semmilyen bizalmas információt nem osztanak meg Ausztriával.
