Sokszor már a voksolás előtt vannak vesztesei egy választásnak. Ilyenek azok a pártok, amelyekről tudható, hogy nem fognak túllépni saját árnyékukon, és nem lesz esélyük a tisztes helytállásra. Meglepetések ugyan vannak, de csodák nincsenek. Helyből nehéz nagyot ugrani.
Ezzel 23 nap múlva két ellenzéki párt is szembesülhet. Ki gondolta volna a tavalyi parlamenti választás után, hogy a Jobbik alig több mint egy év alatt, a májusi EP-választás hajrájára harmadolja egykor 19 százalékos listás eredményét, az LMP pedig bő négyszázezer szavazójának majdnem a felét elveszíti? Most mindkét párt a bejutási küszöb környékén billeg - ezt mérte a Závecz Research, és ha lehet hinni a felmérésnek (márpedig miért ne lehetne), a Jobbik a biztos szavazók alig 6, az LMP pedig 4 százalékára számíthat a május végi voksoláson. Különösen a Jobbiknál megdöbbentő a csökkenés, még akkor is, ha tudjuk: ezúttal nem a szokásos pártpreferenciára, hanem az európai parlamenti választásra kérdeztek rá. (A trend akkor is látszik, ha nem EP-s kérdésben mérnek, legutóbb 12 százalékon állt a Jobbik a Závecznél.)
Büntetnek a szavazók, amikor az EP-választásra küszöbre küldik a két pártot. Érezni, látni lehet, hogy hiányzik a mondanivaló, vagy ha van is, nem jut el az emberekhez. A két ellenzéki párt tétova és alig hiteles egymáshoz közeledése nem meggyőző, és hibádzik a politikai marketing, a reklám, a látvány, a megfestett világ is. Nehéz dolguk van a híveknek egy olyan párttal, amely nemrég a saját feloszlását is meglebegtette az ÁSZ pénzügyi prése miatt, ahogy az ismert arcokat elhagyó zöldek sem mozgósítanak hatékonyan.
Ahogy a Fidesz is, amelynek most 57 százalékosra mért eredménye a mandátumok kétharmadának megszerzését jelenti. A rendszer pedig majd akkor büntet, ha a küszöb (azaz 5 százalék) alatt végző pártokra adott voksokat egyszerűen a szemétbe dobja, és ezzel hizlalja tovább a hatalmon lévőket.