"Szetey Gábor vagyok. A Magyar Köztársaság kormányának személyügyi államtitkára. Hiszek Istenben, a szeretetben, a szabadságban és az egyenlőségben. Magyar vagyok, és európai. Közgazdász, személyügyi vezető. Társ, barát, néha ellenfél. És meleg. Mint ti. Mint még sok százezren ebben az országban, akik – remélem - meghallják ezeket a mondatokat. Huh. Kimondtam" - ezzel a beszéddel nyitotta meg 2007-ben a melegfesztivált Szetey Gábor, a Gyurcsány-kormány személyügyi államtitkára. Ez volt az első komolyabb visszhangot kiváltó politikusi coming out Magyarországon.
Az SZDSZ-es Ungár Klára ugyanakkor már 2001-ben megemlítette egy az Élet és Irodalomban megjelent írásában, hogy leszbikus, majd 2005-ben a TV2 egyik műsorában is beszélt erről. Szetey nem járt jól a bejelentésévével jött nyilvánossággal, egy évvel később szélsőjobboldali randalírozók több akkori kormánypárti politikussal együtt őt is megverték, amikor megtámadták a melegfelvonulást. Ungár Klára mássága később akkor lett ismét téma, amikor a fideszes Kocsis Mátét nevezte melegnek, amiért a képviselő beperelte őt. Első fokon Kocsis nyert, másodfokon viszont 2016-ban a bíróság kimondta, hogy Ungár a kijelentésével nem sértette meg senki jó hírnevét.
Szetey gesztusa óta elsővonalbeli politikus nem coming outolt mostanáig. Az LMP országgyűlési képviselője, Ungár Péter a Magyar Hangnak beszélt a Budapest Pride kapcsán arról, hogy „személyes érintettsége is van” az ügyben. Aztán a 24.hu kérdésére már konkrétan úgy válaszolt: „Igen, meleg vagyok”.
Dombos Tamás, a Háttér Társaság a Melegekért Egyesület jogsegélyszolgálatának munkatársa szerint fontos, hogy legyenek olyan közszereplők, komoly pozícióban lévő döntéshozók, akik felvállalják, tagjai az LMBTQI-közösségnek. Úgy vélte, ha valahol egy nyíltan az LMBTQI-közösséghez tartozó politikus kerül vezető pozícióba, az azt is jelzi, a társadalom jelentős része már elfogadja ezt. (Itt érdemes felidézni: Szerbia kormányfője, Anna Brnabic vállaltan leszbikus, vagy például Lengyelországban Robert Biedron melegjogi aktivista, képviselő alapított nemrég saját pártot Tavasz néven.) Ráadásul Dombos Tamás szerint egy ilyen politikus már csak helyzeténél fogva is erőteljesebben képviselheti az LMBTQI-közösség ügyeit. Példaként említette: Szetey Gábor coming outja után érezhető volt például, hogy az ügyben addig meglehetősen tartózkodó MSZP-s politikusok sokkal elfogadóbbak lettek.
Az EU 2015-ös diszkriminációs jelentése kitért arra is, hogy melyik országban mit gondolnak az emberek a közszereplők szexuális orientációjáról. A magyarok 50 százaléka nyilatkozott úgy, hogy inkább nem zavarná, ha meleg vagy leszbikus politikus lenne az országban vezető pozícióban. Ez ugyan az EU átlag alatt van, de a korábbi hasonló adatfelméréshez képest jelentős pozitív elmozdulást rögzítettek a kutatás készítői.
A Budapest Pride honlapján ismertetett 2018-as felmérés szerint a magyarok elvben egyenlőség- és elfogadáspártiak a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű embereket érintő kérdésekben. Ugyanakkor "konkrét jogintézmények, mint a házasság és az örökbefogadás kiterjesztését nehezen fogadnák el, ahogy saját LMBTQ hozzátartozóikkal és ismerőseikkel szemben is többségükben elutasítóak”.
A megkérdezettek 78 százaléka egyetértett azzal, hogy mindenkinek joga van hátrányos megkülönböztetés nélkül, szabadon szeretni azt az embert, akit akar, szexuális orientációtól függetlenül. Majdnem ugyanennyi ember, a kérdezettek 77 százaléka gondolta úgy, egyetlen gyereknek sem kellene elutasítástól félnie, ha elmondja a szüleinek, hogy meleg vagy biszexuális. Ugyanakkor a megkérdezettek 43 százaléka nemtetszéssel, vagy közönnyel fogadná, ha legalizálnák a melegházasságot Magyarországon és csak kevesebb mint ötödük örülne annak, ha közvetlen ismerőse is nyíltan felvállalná másságát.
