Becsülendő, hogy Magyarországnak van egy demográfiai programja – hozta fel szinte védekezésként Gion Gábor, a Pénzügyminisztérium államtitkára a Magyar Közgazdasági Társaság csütörtöki szakmai konferenciáján a végső érvet a kormány családvédelmi intézkedéscsomagja mellett. Pedig a másik két felkért előadó sok jónak tartott apró részletet talált a tervekben, bár ezeknél valóban több volt a kérdőjel és a számonkérés, amiben vélhetően az is szerepet játszott, hogy mindenki más oldalról közelített a családpolitikához.
A pénzügyi államtitkár a gazdaság, a foglalkoztatás felől nézte az adatokat, amikor kijelentette, hogy tíz év múlva már olyan mértékben csökken az aktív korú népesség hazánkban, hogy akkor sem lesz elegendő munkaerő, ha a most még tartaléknak tekintett 300-600 ezer embert is foglalkoztatni kezdik. A családpolitika ott jön be a képbe, hogy ennek a körnek nagy része családanya, akiket akkor is munkára fognának, ha négy gyermeket nevelnek. A hétpontos orbáni családvédelmi csomagra idén a GDP 0,3 százalékát, jövőre pedig 1,1 százalékát fordítja az állam, de mindenki nyugodjon meg, ez nem borítja fel a költségvetést és a hiánycélt – nyugtatta a Corvinus Egyetemen egybegyűlt közgazdászokat a kormánytag.
Az intézmény kutatója, Pitti Zoltán azonban előzetes számításokat is végzett és azt mutatta be, hogy a csok-program elemeire – lakásvásárlásra, kedvezményes kölcsönre, kamatteher átvállalásra, ÁFA visszaigénylésre és gépkocsivásárlási támogatásra – idén több mint 258 milliárd forint megy el, de 2026-ban már 642 milliárd lesz mindennek a forrásigénye. Az adóhatóság korábbi elnöke felhívta a figyelmet, hogy nem jó megoldás másodrendűként kezelni az élettársi kapcsolatban élőket, miközben a gyerekek fele már évek óta nem házasságban születik. Azt is kifogásolta, hogy a lakástulajdon megszerzésének támogatása után az állam magukra hagyja a családokat, leépítette a cafetéria rendszer rezsitámogatási csomagját, miközben egész Európában nálunk kell a családi kiadások legnagyobb részét – 40 százalékát – lakásfenntartásra fordítani. Ez azért megengedhetetlen Pitti szerint, mert egy nagyon friss nemzetközi tanulmányból még mindig az derül ki, hogy kiugróan magas a megélhetési nehézségekkel küzdő magyar háztartások aránya, a legszegényebb 10 százalék helyzete reménytelen.
Hasonló kérdéseket feszegetett a kormány családpolitikája kapcsán Hegedűs József szociológus is. A Városkutatás Kft. ügyvezetője arra a nemzetközi mérésekkel is igazolt tényre emlékeztetett, hogy a gyermekvállalás a legnagyobb szegénységi kockázat, amit szerinte ez a csomag nem vesz figyelembe. Amikor a családtámogatási rendszer egészét nézzük, akkor látszik igazán, mennyire igazságtalan az Orbán-kormány szociális politikája. A szociológus ugyan ezt nem tette hozzá, de beszédes az általa idézett adat, ami szerint a majdnem 1,8 millió gyerek után járó családi pótlékra évente 300 milliárd megy el, s most ugyanennyit oszt szét a kormány 30 ezer család között.
Élénk vita alakult ki a konferencián a lakásépítési támogatás körül, aminek az áfa tartalmáról még tart az egyeztetés – csillapította a kedélyeket Gion Gábor, de azt elismerte, hogy jogos előadótársai kritikája, ami szerint az új lakások jó részét ma befektetők építik bérlakásnak. Szerinte ez rendben van, sőt tömegesen kellene építeni ilyeneket a vállalkozóknak, mert nem az állam feladata a fiataloknak is megfizethető árú bérlakásszektor kiépítése.
Hegedűs József és Pitti Zoltán sok kérdésben nem fogadta el az államtitkár helyzetértékelését. A sokféle kritika közül egyet kiemelve: úgy látják, nem akciótervre, hanem komplex családvédelmi programra lenne szükség, aminek része kellene legyen egy kidolgozott lakáspolitika.
