Egy hatvan körüli, kopaszodó férfi lépett be a miniszterelnöki dolgozószobába. Ápolatlan, őszes haját ráfésülte a fényesen csillogó tar foltra. Puffadt arcában véraláfutásos kék szemek ültek. Vastag fekete keretes szemüvegének egyik szára ragasztószalaggal volt megerősítve. Viseltes fekete cipőt, bézs trapéznadrágot viselt, barna zakójának divatjamúlt, széles hajtókái szinte lelógtak keskeny válláról. Apró diktafont tartott a jobb kezében, a balban pedig egy nyomtatott papírlapot. Mindkét kezén májfoltok barnállottak. Vékony, nedves ajkai között cigaretta parázslott.
Dezsőffy ideges pillantást vetett a diktafonra. Az ősz hajú férfi megnyomott egy gombot a felvevő oldalán: „Mennyit kapsz egy útlevélért? – Harminc-negyvenezer euró között. – És ebből mennyi landol a kajmán-szigeteki számládon? – Talán a harmada, függően az időkerettől és más potenciális bonyodalmaktól”
– Mit fog ezzel kezdeni? – kérdezte Dezsőffy.
– Természetesen csatolom az aktájához.
És még kinek az aktájához? – akarta kérdezni Dezsőffy, de erre a kérdésre már maga is tudta a választ.
A férfi becsúsztatta a nadrágzsebébe a diktafont, majd lerakta a papírokat Dezsőffy elé az íróasztalra.
– A legújabb privát közvélemény-kutatások eredményei a menekülthullámmal kapcsolatban, illetve összegzés a helyzetről a Keletinél.
Dezsőffy felvette az olvasószemüvegét, és néhány másodperc alatt átfutotta az iratokat.
– Minden alkalommal, amikor az állami televízió a mocsokban és koszban élő migránsok százairól tudósít, nő a kormány támogatottsága – összegezte az olvasottakat.
Az ősz hajú rábólintott, és mélyet szívott a cigarettájába, csípős szagú füstfelhőt fújva a dolgozószoba levegőjébe.
– Tehát azt a javaslatot, hogy helyezzünk ki még több mobilvécét, alakítsunk ki egy helyet, ahol mosdani és mosni tudnak, duplázzuk meg vízvételi helyek számát, és telepítsünk ki állandó, több váltásban dolgozó orvosi személyzetet…
Dezsőffy felköhögött a füsttől. Már azon volt, hogy elhessegeti maga körül, de aztán meggondolta magát.
– A javaslatot természetesen nem hajtjuk végre.
– Természetesen – ismételte meg a férfi Dezsőffy kávécsészéjét bámulva. – A Keletit ellenőrzés alatt tartjuk. De az ön közmegítélését még sajnos nem. Ezek az új óriásplakátok, amiken maga a komcsi pókháló közepén áll, elég hatásosnak bizonyulnak. A megállapodásunk feltételei elég egyértelműek voltak. Ahogy zsugorodik a maga szavazóbázisa, úgy fog csökkenni a támogatás is, amit tőlünk kap.
Az óriásplakátok valóbban hatékonyak, mivel igazat mondanak – gondolta Dezsőffy. Szinte mindegyik politikai és gazdasági szövetségesének és támogatójának a múltja valamilyen módon kapcsolódott az MSZMP-hez és a KISZ-hez. Az MSZMP 1989-ben lemondott a politikai hatalomról az ellenzéki pártok javára, de a „kézfogásos hatalomátadásnak”, ahogy akkoriban nevezték, ára volt. Az MSZMP, amiből megszületett a Szociáldemokrata Párt, egy pillanatra sem veszítette el a kiterjedt üzleti kapcsolatrendszere feletti ellenőrzést. Ez a kapcsolati háló az évtizedek során egyre inkább megerősödött, köszönhetően a bőkezű uniós támogatásoknak.
– Mit javasol? – kérdezte végül Dezsőffy.
A férfi közelített egy lépést, Dezsőffyn tartva vizenyős szemeit.
– Azt javaslom, hogy oldja meg valahogy. De időközben néhány más, sokkal sürgetőbb problémánk is adódott – folytatta, és a csikket a miniszterelnöki csészébe dobta. A parázs sisteregve kihunyt, a cigarettavég békésen úszkált a kávé felszínén –, amit meg kell oldani. Azonnal.
– Hallgatom – felet készségesen Dezsőffy.
– Először is, ott a Köztársaság téri halott.
– Nincs ott. Az egyik csendőrosztag elvitte onnan.
– Hová?
– A városon kívülre, egy sóderbánya mélyére.
– És a zsaru, aki ott szimatolt? Az a cigány?
Dezsőffy intett beszélgetőpartnerének, hogy lépjen oda az asztalához. A számítógépén elindított egy videófelvételt, amelyen látszott, ahogy a verőlegények körbeveszik Baltazárt, ahogy védi magát, ahogy végül leteperi a túlerő, s ahogy a támadók otthagyják a földön fekve, eszméletlenül.
– Szerintem érteni fogja az üzenetet – mondta meggyőződéssel Dezsőffy.
– És mi van, ha nem?
– Akkor a következő eszméletvesztése egy kicsit tovább fog tartani néhány másodpercnél.
– Rendben. A harmadik probléma a legsürgetőbb. Az igazságügyi minisztere. Ez már nem pénzkérdés. A maga kormányának az inkompetenciájára már a brit titkosszolgálat is felfigyelt. A birtokukban lévő információkat az amerikaiakkal is meg fogják osztani, de nem kizárt, hogy a németekkel és a franciákkal is. Az USA-ban már tudnak az ügyről. Rövidesen várhat tőlük egy e-mailt.
Megragadta Dezsőffy karját. Meglepően erős volt szorítása. Dezsőffy összerándult a fájdalomtól, s önkéntelenül a bőrébe vájódó, nikotintól barna körmökre és ujjakra nézett. A férfi lehelete bűzlött a cigarettától.
– Figyelmeztettük Bárdossyval kapcsolatban, de nem hallgatott ránk – mondta fenyegetőn, miközben elengedte Dezsőffy karját. – Igazán kár, hogy nem ezzel gondolkodik – folytatta, miközben kinyújtott mutatóujját a miniszterelnök halántékához nyomta – hanem ezzel – mondta, s a kezével ágyékon vágta Dezsőffyt.
Dezsőffy altestét elárasztotta a tompa, velőig hatoló fájdalom. Légzése felgyorsult, inkább már lihegésre hasonlított. De egyetlen védekező mozdulatot sem tett. Az ősz hajú férfi olyan tekintettel mérte végig a vergődő miniszterelnököt, mint egy természettudós, aki éppen most fedezett fel el egy közepesen érdekes új bogárfajt.
– Úgy gondoltuk, magában van lehetőség. Egyértelmű, hogy alaposan melléfogtunk. De ne aggódjon. Könnyen találunk mást maga helyett. Túlságosan sok forog most kockán.
– Nem tévedtek, erről biztosíthatom! Mit… – próbálta kérdezni még mindig zihálva – tegyek?
Kínzója elemelte a kezét Dezsőffy ágyékáról, aki hátracsuklott a székében.
– Számolja fel a Bárdossy-problémát. Egyszer s mindenkorra! – csattant fel a kurta parancs.
