A hárfaszóló elején még le-leestek az izgő-mozgó gyerekek alkalmi hangszerei, Marcel Tournier: Sonatine-jának igazán csendes részeinél azonban már mindenki elhalkult. A Budapesti Fesztiválzenekar közösségi hetének Zenevár című programján Kiskunfélegyházán, az Aranyalma Népmesepontban, a Mesevárban jártunk.
Tojástartó-befőttes gumival, műanyag flakon színes cukorkákkal – a gyerekek tudják, hogy nem létezik olyan tárgy, ami valójában nem hangszer. És tudják ezt az együttes művészei is. Tizenöt muzsikus és nagyjából száz gyerek – együtt játszanak.
„Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy karmester-király. Országának lakói, a nemesek, udvarhölgyek és lovagok mind-mind örömmel engedelmeskedtek a királyi varázspálca intésére. Így lett a Zenevárban a káoszból rend és a zajongásból harmónia. Saját készítésű hangszereinkkel együtt mi is vendégei lehetünk ennek az országnak, amelynek neve: Zenekar.” - szól Illési Erika meséjének eleje.
„Minden családban vannak örök lázadók, kételkedők, kicsit cinikusok – ő a cselló”- hangzik a különleges jellemzés, ami tökéletesen illeszkedik a mesébe. A Mesélő első megszólalásuk előtt egyenként bemutatja a vonós, rézfúvós és fafúvós hangszereket felvetve az obligát kérdést is: hogyan lehet fafúvós hangszer a fuvola?
A csellót nagyon sok gyerek felismeri, a fuvolát öten-hatan, a klarinétot többen, a fagottnál csak három kéz lendül a magasba. Szomorúan tapasztalhatjuk a világ múló dicsőségét: a legismertebb magyar fagott-dallam, a valaha volt Tévémaci főcímzenéje, Vajda József játszotta a TV Maci zenéjét, Pécsi József Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán című művének részleteit.
Az egy órás programba belefért Hacsaturján és Dittersdorf, Strauss, és charlestone is. A gyereksorokat pásztázva látszott, hogy ragtime-ot hallva nagyon nehéz mozdulatlannak maradni, a hangos rézfúvós zene alatt viszont befogott fél füllel is jól lehet táncolni. A Mesélő a két széksor között perdül táncra egy-egy kisfiúval, a király pedig hiába király, nem tudja, mire való a hatalmas fakard, Hacsaturján: Kardtánca közben vívás helyett inkább bohóckodni kezd. Viszont bebizonyítja, hogy a fából készült szék éppúgy alkalmas dobolásra, mint a hangszere. A záróakkord, Susato: Mór indulója papír tojásdobozokon lévő befőttes gumik pengetésével és a műanyag flakonokban zörgő színes cukorkák rázásával válik igazivá, a közös zenélés végénél pedig kiderül, amit profi zenekarokat hallva is tapasztal néha a koncertjáró: karmesteri leintés ide, utolsó akkord oda, egy több mint száztagú alkalmi együttesben nem ritmust tartani, nem dinamikát mozgatni és tökéletesen intonálni nehéz igazán, hanem egyszerre befejezni.
Műsor
A királylány
Bernard Andres: Dal
Marcel Tournier: Sonatine, Op.30 – I. tétel
Polónyi Ágnes - hárfa
A királyi család
Johann és Joseph Strauss: Pizzicato-polka
Carl von Dittersdorf: g-moll kvintett – I. tétel
Bíró Ágnes, Illési Erika – hegedű
Bolyki László – brácsa
Szabó Péter – cselló
Lévai László – nagybőgő
A nemesek és udvarhölgyek
Norman Hallam: Táncszvit – I. Waltz, II. Bossanova
III. Quickstep, IV. Charleston
Varga Fruzsina – fuvola
Berta Bea – oboa
Csalló Roland – klarinét
Tallián Dániel -fagott
A lovagok
Tom Hurpin: Harlem Rag
Aram Hacsaturján: Kardtánc
Póti Tamás, Tóth Zoltán – trombita
Bereczky Dávid – kürt
Szakszon Balázs – harsona
Bazsinka József – tuba
A király
Beautiful Love – jazz-dal
Herboly László – ütőhangszer
Csalló Roland – klarinét
Lévai László – nagybőgő
A zenekar
Tielman Susato: Mór induló
A gyerekekkel közösen a Zenevár lakói
Mesélő: Illési Erika
Király: Herboly László
Résztvevő kiskunfélegyházi iskolák:
József Attila Általános Iskola, Dózsa György Általános Iskola és a DGYÁI Platán utcai tagintézménye, Göllesz Viktor Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény