A kormány mintegy 21 százalékkal megnöveli a biztonsági (stratégiai) gázkészletet – derül ki a nagypéntek előtti éjszaka megjelent Magyar Közlönyből. Az illetékes Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, mutatván, hogy az ünnepek alatt is szívén viseli a téma iránt érdeklődők szellemi képességeinek karban tartását, a mennyiséget a szokásos köbméter helyett megawattórában (MWh) adta meg (pedig közölhette volna kilokalóriában, megawattszekundumban, pikoelektronvoltban, vagy akár tehetett volna mást is). Ez forrásaink szerint 1450 millió köbméter, ami 250 millió köbméterrel, 21 százalékkal több a jelenlegi szabály szerinti 1200 millió köbméternél. (Korábban lapunk 34,15 megajoule-os gázfűtőértékkel számolva 1620 millió köbméterre jutott, de ezt kormányközelről lefelé módosították.)
A biztonsági gázkészlet megnövelésének az Orbán-kormány némi minipánik-keltéssel ágyazott meg. Ennek alapja, hogy idén év végén lejár az orosz gáz nyugati irányú szállításaira kötött orosz-ukrán szerződés, és kevés az esély a hosszabbításra. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter márciusban arról állapodott meg az orosz gázszállításokért felelő állami Gazprom vezetőjével, hogy a jövőre szükséges gázmennyiséget határainkon belül már idén letároljuk.
A hazai gáztárolórendszert a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adatai szerint tavaly és azelőtt 4,6-4,7 milliárd köbméterre töltötték fel. Az érintett társaságok honlapján található adatok alapján az állami MVM tulajdonában álló Magyar Földgáz-tároló (MFGT) Zrt. négy egységének befogadó-képessége valamivel több mint 4,4 milliárd, az állami MFB többségi tulajdonában álló MMBF algyői, Szőreg-I jelű egységének pedig 1,2 milliárd köbméter biztonsági és 700 millió köbméter kereskedelmi célú tárolója van. Ez összesen nagyjából 6,4 milliárd köbméter. Vagyis az egységekben telente eddig üres maradt cirka 1,7 milliárd köbméter. A MEKH adatai szerint a mostani télen 4,36 milliárd köbméter gáz fogyott. Ezt elméletileg fedezné a tárolókban lévő gáz, ám abból az 1,2 milliárd köbméter stratégiai készlet csak vész esetén szabadítható fel. A biztonsági tartalék használata nélkül megmaradó 3,5 milliárd köbméter pedig – teljes behozatali stop mellett - már nem lenne elegendő a hazai igények kielégítésére. Kétségtelen ugyanakkor, hogy ha idén csurig töltenék a tárolókat, az így felgyülemlő mennyiséggel elméletileg képes lennénk kihúzni egy nem túl cudar telet. Ráadásul emellett rendelkezésre áll a körülbelül 1,7 milliárd köbméteres belföldi gáztermelés is.
Mindazonáltal figyelembe kell venni az egységek napi kitárolási képességét is. Ez az MFGT esetében napi 54 millió köbméter, ami ráadásul a töltöttség apadásával – a tél vége felé – akár meg is feleződhet. A belföldi termelés, illetve az MMBF a stratégiai tárolón kívül ezt még további mintegy 5-5 millió köbméterrel dobják meg, ami tehát napi legfeljebb 64 millió köbméter. Ez viszont nem lesz elegendő a leghidegebb napok igényeinek kielégítésére. A MEKH a mostani téli csúcsot ugyanis tavaly december 19-én 65 millió köbméteren mérte, de tavaly év elején állt a mutató 66,5, 2017 januárjában 70, sőt, 2006 elején pedig 90 millió köbméter felett is.
Teljes behozatali stop esetén tehát bizton állítható, hogy a leghidegebb napokon már igénybe kellene venni a napi 20 millió köbméter kitárolására alkalmas stratégiai tárolót is.
Egy ilyen eseményre a legnagyobb szüksége éppenséggel magának a stratégiai tárolónak lenne, azt ugyanis mindeddig az Orbán-kormány gazdasági hátországának megtámogatásán kívül nemigen használták semmire. A biztonsági gázkészletek felhalmozásának ötletét a 2006-os első orosz gázstop napjaiban még Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök vetette fel, amit 2010-re a Mol ki is alakított az algyői, nagyjából letermelt gázmezőjéből. A kiépítés 150 milliárdos, valamint a készletek több tízmilliárdos költségét egy bonyolult, hiteleket is magába foglaló rendszeren, illetve az elvileg energiacégek tulajdonolta, valójában az állam hathatós befolyása alatt álló Magyar Szénhidrogén-készletező Szövetségen (MSZKSZ) keresztül az adófizetők és a hazai gázfogyasztók állják – utóbbiak a számla kötelező tétele révén.
Az Orbán-kabinet a 2010-es választások után kezdetben látszólag ellenségesen állt a – nemzetközileg kétségkívül párját ritkító - stratégiai gázkészletezéshez. Így a kötelező szintet több lépcsőben 615 millió köbméterig csökkentette. Ám 2017-re két lépéssel visszaállították az eredeti, 1,2 milliárdos szintet. Ezalatt azonban lassan kiderült, hogy bonyolult szerződésrendszerek révén a ki- és betárolásból is végül leginkább a kormányfő-közeli MET tehetett – legalábbis az MSZP számításai szerint - akár több mint százmilliárdos profitra is szert, főképp a hazai gázfogyasztók és az állam kárára.
Az Orbán-kabinet ugyanakkor most a ló másik oldalára látszik átesni. Így egy, a napokban hozott törvénycsomagba rejtve eltörölték a nem energetikai célú gázvásárlók stratégiaijárulék-mentességét, ami több milliárdos többletbevételt hoz az MSZKSZ konyhájára - mégpedig leginkább Bige László Nitrogénművekje kárára. Ennek parlamenti vitájában Kaderják Péter, az Innovációs és Technológiai Minisztérium energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkára nem is rejtette véka alá: azért kell a pénz, hogy a kormány 200-450 millió köbméterrel megemelje a stratégiai készleteket. A jelek szerint most az alsó határhoz közelítő értékről döntöttek. Sokan nem csodálkoznának, ha a stratégiai gázt ismét a MET szállítaná, amit éppenséggel Bige László üzleti ellenlábasához, a kormányfővel jó kapcsolatokat ápoló Csányi Sándorhoz is közel sorolnak.
További kérdés, hogy hová kerül a 250 millió köbméter plusz gáz. Mindazonáltal a kormány stratégiai célra más tárolókat is átminősíthetővé tett. A fejlemények tükrében az is különös fénytörést kap, hogy a kabinet értékesítené az MMBF MFB-többségét a kisebbségi részt birtokló MSZKSZ-nek. Mindezen előkészületek nyomán ugyanakkor talán tényleg eljön a pillanat, hogy az ország végre hasznosítja forintszázmilliárdokért fenntartott stratégiai tárolóját.
Ám ez cseppet sem biztos. Magyarország nyugati, illetve újonnan kiépített északi gázvezetékén ugyanis elméletileg teljes mértékben pótolható lenne az ukrán oldali gázbetáplálás. Kérdés ugyanakkor, oda honnan kerül gáz. Egy tényleges orosz-ukrán csapelzárás ugyanis komolyan felbolydíthatja a térség gázkereskedelmét. Még ha a nyugat felől vásárolt gázmolekulák nincsenek is „felcímkézve”, egy ilyen tényleges lépés kelthet időszakos hiányt. Ugyan az ukrán hálózat kiváltására gőzerővel épül az Északi Áramlat nevezetű, Oroszországot és Németországot a tenger alatt összekötő gázvezeték második üteme, illetve Bulgária és Szerbia is ígéretet tett a török-bolgár határon véget érő Török Áramlat meghosszabbítására, Orbán Viktor és Szijjártó Péter nyilatkozatai dacára nehezen hihető, hogy e két irány már jövőre teljesen kiválthatná az ukránt. Mindemellett, több-kevesebb sikerrel, horvát és román irányból is igyekszünk gázhoz jutni. Ugyanakkor - az ezzel ellentétes nyilatkozatháború dacára - cseppet sem biztos, hogy az orosz-ukrán vita nyomán január elsején tényleg teljesen elzárják Közép-Európa keleti gázcsapját. Habár tehát az orosz-ukrán ellentét okozhat némi idegességet kormánykörökben (ami az államiberuházás-érdekelt energialobbi fő hajtóereje), nagy valószínűséggel jövő húsvétkor is főzhetjük a tojást és a sonkát gázon.
