Minap írtam néhai Sally Gézáról, a füttyös zeneszerzőről, aki úgy komponált, hogy füttyel előadott dallamait egy hangjegyeket ismerő személy papírra vetette. Az ily módon rögzített melódia akkor hozott jövedelmet - szerzői jogdíjat - a zeneszerzőnek és a szövegírónak, ha a hozzá tartozó szöveggel együtt játszották.
Csak akkor azonban (ne feledjük 1952-ben vagyunk, amikor a fenti című dal kottája készült), ha a Könnyűzenei Műveket Véleményező Bizottság előadásra alkalmasnak nyilvánította. Ha netán kulturális, esztétikai, vagy egyéb - gyakorlatilag - politikai szempontból, esetleg éppen a szerző személye okán az előterjesztett dalt elutasította, akkor, ha elő is adták, jogdíjat nem lehetett a szerzők javára elszámolni. Sally Gézának nagyon tetszett társa szövege (nekem is - DMI). Pontosan nem emlékszem rá, csak töredékesen: Az én babám lakatos, pofikája maszatos, puszija zamatos, ha sokat iszik kapatos; maszatos, lakatos, stb-stb, variálva a „tos”-okat. Kedves, blőd dalocska volt fülbemászó zenével.
Ettől várta Sally Géza a fellendülést. Csalódnia kellett. A nagy hatalmú bizottság elutasította a Maszatos lakatost. A dallamot még csak elfogadta volna, de a szöveg megbotránkoztatta a testületet. Mert a szocialista lakatos nem maszatos, hiszen minden üzemben van fürdő és zuhanyzó, márpedig öntudatos dolgozó használatuk nélkül nem lép utcára. Szocialista dolgozó sohasem iszik többet annál, amennyit bír, tehát sohasem kapatos. Ami pedig a zamatos puszit illeti - ez a jelző annak a bizonyítéka, hogy a fülledt nyugati erotika nálunk is felüti a fejét.
Sally Gézánál jobban járt az a pályatársa, akinek dala sláger lett. Egy nap jelentkezett ugyanis egy öreg néni, közölte, hogy a dalt az ő néhai férje szerezte. A válasz tiltakozás volt. A néni viszont azt állította, hogy a férje még régebben egy reklámdalt komponált a szappangyárnak amely a Flóra szappant készíti. (Magam is láttam többször a reklámfilmet.) Teknő mögött álló csinos menyecske énekli: Csak egy fontos, hogyha bármit mos, Flóra szappant vegyen, az a jó. Mivel a néni szerint a gyár reklámokat is készített, kell legyen belőle köteles példány a Széchényi Könyvtárban. Volt. A szerző pedig elismerte, hogy a néni igazat mond. Kiegyeztek, a néni (számára) jelentős összeg ellenében hozzájárult a dal addigi és jövőbeli előadásához és a vele kapcsolatos minden jogról lemondott.
