NATO;demokrácia;

- Van összefüggés

A nyugati értékközösség állami vezetői az ébredés állapotában vannak. Mostanában kezd világossá válni előttük, hogy sem holmi személyes rokonszenv, sem rövid távú gazdasági érdekeik nem írhatják felül a fokozódó orosz, illetve kínai fenyegetéssel szembenéző Észak-atlanti Szövetség külpolitikai prioritásait. 

Scott Cullinane amerikai külügyi szakértő, volt képviselőházi tag éppen a napokban tette közzé elemzését, melyben felhívja a figyelmet arra, hogy a NATO tagjai elkötelezték magukat a jogállamiság és a független intézmények védelme mellett, az Orbán-kormány azonban eme kötelezettségét már nem tartja tiszteletben. Cullinane bizony nem a védelmi kiadások mértékét kérte számon az illiberális budapesti kabineten, hanem mindazt a demokráciarombolást, amelyet a negyedik kormányzati ciklusát töltő Orbán Viktor a NATO preambulumának második pontját semmibe véve az elmúlt kilenc évben végrehajtott hazánkban. „A NATO-ban is napirendre kell venni a magyar jogállamiság ügyét” – vonja le végül a kézenfekvő következtetést a szóban forgó szakértő.

Az orbáni politikát eddig rokonszenvvel szemlélő Trump-adminisztráció a jelek szerint zöld utat adott a washingtoni nyomásgyakorlásnak hazánk végrehajtó hatalmára. Miért? A magyarázat is megtalálható Cullinane ominózus elemzésében, aki azt is felrója az Orbán-kormánynak, hogy önös érdekből blokkolja a katonai szövetség és Kijev hatékony együttműködését az orosz veszedelem árnyékában.

A State Department mostani irányítói késedelmesen, de ráébredtek az egyszerű összefüggésre egy tetszőleges kabinet demokratikus elkötelezettsége, valamint külpolitikai orientációja között. Könnyen belátható, hogy a magyarországi jogállam szétverői az ideológiai rokonság okán szükségszerűen sodródnak Moszkva érdekszférájába. Újabban odáig elmerészkednek, hogy nem csupán Budapestre invitálják az orosz hírszerzéssel kapcsolatba hozható Nemzetközi Beruházási Bankot, hanem de facto diplomáciai védelmet is biztosítanak a Putyin trójai falovának tekintett pénzügyi intézmény munkatársainak.

Nem arról van tehát szó, hogy Donald Trump és környezete, vagy a NATO vezetése egyszer csak idealistává vált. A Fideszt vizsgáló egyik néppárti bölcs, Hans-Gert Pöttering ugyan jóhiszeműen kijelentette: „Első helyre mindig az értékeknek kell kerülniük, az érdekek csak azokat követhetik. Ha a sorrend megcserélődik, az az értékek elvesztéséhez vezet, végül pedig a politikai és morális megsemmisüléshez.” A mostani események azonban arról tanúskodnak, hogy egyébként értékelvű politikusok is csak akkor nyomják meg a vészcsengőt, ha már elemi érdekeik kerülnek veszélybe. 

Az Észak-atlanti Szövetség döntéshozói az orosz expanzió megállításának érdekében reguláznák meg Budapestet.

A brüsszeli bürokraták az Európai Unió hatalmi tényezővé válását féltik a mélyebb integrációt ellenző magyar renitenstől. Az említett nyugati ambíciók bármelyikének sikere azon értékek tiszteletben tartásán múlik, amelyeket Orbán Viktor nem is oly rég „szépelgő emberi jogi handabandának” nevezett.