A gyermekkönyvek nemrégiben tartott világnapján megírtuk, a mesék gazdagítják a fantáziát, segítenek a félelmek feldolgozásában és hozzájárulnak az érzelmi intelligencia fejlődéséhez. A mesemondás minőségi együtt töltött idő, amely segíti a szülő és a gyermek egymásra hangolódását, megerősíti és elmélyíti a kapcsolatukat. A mesét olvasó szülő és az azt hallgató gyermek között „virtuális” köldökzsinór alakul ki. Amerikai kutatók most azt is kiszámolták, hogy azok a gyerekek, akiknek csak napi egyetlen könyvet olvasnak, mintegy 290 ezerrel több szót hallanak ötéves korukra, mint azok, akiknek szülei, gondozói nem olvasnak rendszeresen nekik.
A kutatás gondolata abból a korábbi tanulmányból eredt, amely kimutatta hogy az amerikai gyerekek negyedének soha nem olvastak mesét, másik negyedüknek pedig csak nagyon ritkán: hetente egyszer, kétszer.
A kutatók együttműködtek a columbusi városi könyvtárral, hogy azonosítsák a 100 legkedveltebb gyermekkönyvet, majd két korcsoportnak szóló 30-30 könyv szavait egyszerűen megszámolták. A leporellók átlagosan 140 szót tartalmaztak, a gyerek képeskönyvek 228-at. Ebből számolták ki, hogy mekkora szókinccsel ismerkedhetnek meg a gyerekek születésüktől ötéves korukig, feltételezve, hogy hároméves korig leporellókat olvasnak nekik, utána képeskönyveket, és minden meséléskor egy könyvet olvasnak el nekik szüleik.
Számításaik szerint azok a gyerekek, akiknek nem olvasnak szüleik, 4662 szót ismernek meg, a heti egy-két alkalommal mesét hallgatók 63 570-et, a heti 3-5 alkalommal mesét hallgatók 169 520, a naponta olvasásban részesülők 296 660-at és 1 483 300 szót azok, akiknek naponta ötször olvasnak.
Egy gyermekkönyv, ha például az antarktiszi pingvinekről szól, olyan szavakat és fogalmakat ismertet meg, amelyek a mindennapos beszélgetésben nem jönnek elő, de különösen fontosak lehetnek az olvasás megtanulásában - idézte Logant a Science Daily tudományos honlap.
