Hiénák, kiáltja Elektra az őt körbevevőkre. Akik előtte mintha a mai hatalmi elit szűk körű fogadásán lennénk elegánsan, marketing mosollyal egyenként is megszólítják az elhelyezkedő nézőket. Többeknek jut egy-két közhelyes szó is. Csak a jó és sikeres arcunkat mutatjuk, de hisz mi vagyunk a győztesek, miénk a trón. Ez nekünk jár. Ez olvasható le a királyi pár és az emberei viselkedéséből. Ebbe „rondít” bele Elektra, közben nyakig felhúzza hosszú fekete ruháját. Ott áll pillanatok alatt mezítelenül, tisztán és zaklatottan. Egyedül van, egyedül kiált, töri meg a cinkos hallgatást, a környezete pedig legszívesebben gyorsan eltüntetné, nehogy bármilyen folt maradjon a hófehérnek mutatott tükrön. De már késő, a bűn, a vétkesség a felszínre tör és lelepleződik, akkor is ha nem akarjuk.
Fodor Tamás a nyolcvanas években készített Elektra átirata ma is rendkívül frissnek hat. Egyrészt olyan, mint egy krimi, a mitológiai történetre támaszkodik, mégis túlmutat azon. Jelenségként ábrázolja, hogy mivé is tehet bennünket a hatalom, hogyan fordít ki önmagunkból. Miként hághatunk át korábban elképzelhetetlen határokat csak azért, hogy a trónt megőrizzük. Aigiszthosz (Brasch Bence ) és Klütaimnésztra (Balsai Móni) akárcsak a Shakespeare-drámákból jól ismert hatalomra jutók semmitől sem riadnak vissza, miközben a lelkiismeretükkel is szembe kellene nézniük. De ők a látszatot akarják fenn tartani, mindegy milyen áron. Azt mutatni, hogy bűn, gyilkosság ide-vagy oda ez így van jól. Nem is lehet másként.
Xuthosz (Ilyés Róbert) a király bizalmasa, verőembere gyakorolja a zsarnoki önkényt, hogy aztán adott pillanatban átálljon a másik oldalra.
Alföldi Róbert rendezése olyan, mint egy sikítás. Nyers, szókimondó, olykor arcátlan. Nincs benne kímélet. Nem áll meg félúton. A diktatúra pőre mechanizmusát tárja elénk. Benne az emberi viszonyok alakulását. Nagyon markáns a csavargó, az idegen (Chován Gábor) jelenléte a darabban. Elképesztően pontosan érzékelteti, hogy miként pécéz ki bárkit kedvére a hatalom, hogyan használja fel, miként veszi rá különböző eszközökkel, hogy tegyen a kedvére.
Elektra (Ladányi Júlia) napjaink forradalmára, akit nem lehet elhallgattatni. Meg lehet őt alázni, erőszakolni. Durva ahogy a dráma végén az erőszak mindenki szeme láttára történik, hogy aztán Oresztész (Böröndi Bence) túl lépjen a szemének hinni nem akaró kábulaton és cselekedjen. A bosszú jellemző módon abban a térben az ajtó mögött a takarásban történik, a rejtekben, ahol mindig állt valaki, aki a másikat figyeli, kihallgatja. (díszlet-jelmez: Zöldi Z Gergely).
A végén Elektra annyit mond: árvák maradtunk.
Lehet-e a bűnt tisztára mosni? Az erőszakot újabb erőszakkal semmissé tenni? Alföldi Róbert rendezése ezeket a kérdéseket veti fel nyersen, miközben a képünkbe vágja a válaszokat is.
Infó:
Euripidész – Fodor Tamás: Elektra
Dramaturg: Vörös Róbert
Budaörsi Latinovits Színház
Rendező: Alföldi Róbert
