A történelem olyan, mint a divat. Időről időre előkerülnek a hasonló helyzetek, igaz, kicsit újraszabva, „átgondolva”. Kisiskolás voltam, amikor először tanultam a dicsőséges Tanácsköztársaságról, aztán amikor egy szombat délután felmondtam otthon a leckét, nagynéném csendesen megjegyezte: kislány volt 19-ben, amikor a Kőris utcai ablakuk alatt megjelentek a szuronyos-puskás katonák. Nagymama csőcseléknek nevezte őket, aztán meg is döngették nagyapám műhelyének kapuját, olyasmit keresve, amit „rekvirálni” lehet. 1848. március 15-én sem szavalt senki semmit a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, és mint tudjuk, az a színész sem volt akkora hős 1956-ban, mint ahogyan azt Schmidt Mária megpróbálta mostanában elhitetni a mai fiatalokkal.
Innen nézve talán nincs is ebben semmi szokatlan. A hatalom „lelkivilágából” következik, hogy ha teheti, megkísérli újrafogalmazni a múltat. Némi szépítéssel igyekszik elhitetni a világgal, minden jó tőle ered. Most a Fidesz próbálkozik valami hasonlóval: a 30 évvel ezelőtti rendszerváltást úgy szeretnék beállítani, mintha az akkor még tejfeles szájú egyszerű parasztfiú küldte volna melegebb éghajlatra az orosz megszállókat; sőt az 1989. június 13-án megkezdődött ellenzéki kerekasztal-tárgyalásoknak is ő volt a főszereplője, és a többi ellenzéki politikus csak díszletként szolgált ehhez.
A Klubrádió Filmklubjában Rózsa Péter jóvoltából került első ízben nyilvános vetítésre Elbert Márta és a Fekete doboz videó folyóirat harminc évvel ezelőtt az Ellenzéki Kerekasztal (EK) titkos tárgyalásain forgatott dokumentumfilmjének egy szeletkéje. Az akkor készült felvételből pontosan kitetszik az igazság. A tárgyalásokon a másik oldalt képviselő Fejti György, a miniszterelnök Németh Miklós és a pártot vezető Grósz Károly támogatása nélkül szó sem lehetett volna békés átmenetről, a köztársaság októberi kikiáltásáról. Száz óránál is több a teljes anyag, de az ebből készült válogatás felfedte azokat a nézeteltéréseket is, amelyek egymás riválisaivá tették a frissen szerveződő politikai erőket. Belátták, egyezségre jutottak, mert eredményesen akartak tárgyalni a hatalmat még egyedül képviselő MSZMP küldötteivel. Érdemes volna tanulniuk a ma is széthúzó ellenzéki pártoknak Elberték „feljegyzéseiből”.
A NER kormánya a harmincadik évforduló két évesre tervezett megünneplésének előkészületeit Kónya Imrére bízta, aki akkoriban az EK egyik prominenseként kétségtelenül fontos szereplője volt a történteknek. A bizottság tagjai közé az akkori hatalom egyetlen szereplőjét sem hívták meg, pedig néhányan még itt élnek közöttünk, talán volna mit hozzátenniük a történelmi tisztánlátáshoz.
A plurális társadalom megszületésének évfordulóját az ünneplést megrendelő Fidesz egypárti ünneppé silányítva tálalja majd. Azt akarják elhitetni velünk, meg azokkal, akik a nyolcvanas évek végén vagy nem tudtak a háttérben folyó eseményekről, vagy akkoriban még meg sem születtek, hogy ők, csakis ők csinálták a rendszerváltást.
A történelmi szabászolló megint működik.