A magányosan élő, ártalmatlan méhek és darazsak mindenhol ott vannak, ahol virágokat találnak. Míg a házi méhek akár több tízezres kolóniáinak termetes faodvakra vagy kaptárakra van szüksége, a magányos fajok ujjnyinál nem vastagabb lyukak védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a szűk járatokba a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak elsősorban megbénított hernyókat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a felhalmozott táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, a kikelő rovar kirágja magát, és megkezdi néhány hetes felnőtt életét.
Ilyen lakókamrákat egyszerűen készíthetünk számukra az erkélyre, ablakpárkányra virágos balkonládák mellé is kihelyezhető méhecskehotellel. A darázsgarázs készítéséhez az MME honlapján található útmutató, itt az is megleshető, mi történik egy ilyen lárvabölcső belsejében.
A nagyüzemi mezőgazdaság, a növényvédőszerek használata mára kritikus helyzetbe sodorta a rovarvilágot. Egy 2017 októberében megjelent tanulmány szerint Németország védett területein több mint 75 százalékkal csökkent a repülő rovarok száma. Magyarországon a nem megfelelően végzett szúnyogirtás is ront a helyzeten. A vadon élő méhek állományának múlt század második felében felerősödő csökkenése drámai módon érte el a házi méheket is: napok alatt tűnik el a kaptárak teljes, akár 30–50 ezer egyedet számláló népessége is. A jelenség napjainkra világméretűvé vált, fenyegetve nem csak a méhészetből élőket, de a növénytermesztés jövőjét is.
