Most sem kellett csalódnunk a kormányzati kommunikációt irányító team munkájában. A Fidesz EPP-tagságának felfüggesztését követően ugyanúgy harsány győzelmi jelentések voltak hallhatóak, illetve olvashatóak a kormánybarát médiumokban, ahogyan a 2016. október 2-án megrendezett, érvénytelen kvótanépszavazás eredményét is a saját sikereként tálalta az Orbán-kabinet.
Ne becsüljük le „a nemzet miniszterelnökének” előrelátását; ismervén az Európai Néppártban uralkodó hangulatot, komolyan számolt az általa vezetett formáció felfüggesztésének lehetőségével. Valószínűleg még az EPP ominózus politikai gyűlése előtt elkészült a szcenárió arra az esetre, ha a Fideszt szankcionálnák.
Az „önkéntes felfüggesztés” mítosza mindenekelőtt belföldi használatra íródott. Nem igazán tévedett a BBC riportere, aki körülbelül egy hónapja Szijjártó Péter arcába vágta: „Maguk egy párhuzamos univerzumban élnek.” Mintha a kormányzat kommunikációs szakemberei elsajátították volna Hugh Everett amerikai fizikus teóriáját, mely szerint végtelen számú világ létezik, s mindegyikben különböző lehetőségek valósulnak meg. Ha Everett elmélete helytálló, bizonyára létezik olyan univerzum is, amelyben az Európai Néppárt 2019. március 20-án büntetlenül hagyta az orbáni jogtiprásokat.
De maradjunk a valóságnál. A szomorú valóság pedig az, hogy Orbán Viktor tévedhetetlenségi nimbuszának megfelelően hamisítják meg a Brüsszelben történteket az arra hivatottak. A magyar kormányfőre nézve kompromittáló tudósítások ugyanis elbizonytalanítanák a Fidesz szavazótáborának józanabb részét, az elvakult hívekben pedig éppúgy hisztérikus reakciókat váltanának ki, ahogyan a néhai amerikai popikont napjainkban érő pedofilvádak is feldühítik Michael Jackson rajongóit. (Ez az attitűd már-már a személyi kultusz jelenségét idézi fel sokunkban.)
Más kérdés, hogy az összeurópai döntéshozatalban is meghatározó szerepre aspiráló Orbán Viktor idehaza varázslatosnak bizonyuló kommunikációja az országhatárokon túl nem működik. Az Európai Néppártban ülő, megsértett pártvezetők elengedték a fülük mellett Orbán bocsánatkérését és magyarázkodását. Arról pedig felvétel is készült, brüsszeli sajtótájékoztatóján miként nevetik ki és hazugozzák le Magyarország miniszterelnökét egyszerű riporterek. A régi, bejáratott demokráciákban a mégoly bombasztikus stílusban előadott ostobaságok sem találnak vevőre; ez pedig előrevetíti, hogy Orbán Viktor a maga tekintélyelvű rendszerét még a populisták némi erősödése esetén sem tudja konszolidálni az Európai Unióban.
Itthon a lehengerlő médiafölény birtokában a Fidesz támogatottsága ellenben töretlen. Orbán könnyedén az idelátogató néppárti „bölcsek” ellen hangolhatja a hazai közvéleményt; különösen, ha a húsz évvel ezelőtt szintén párialétre kárhoztatott Wolfgang Schüssel nem hálálja meg a magyar kormányfő akkori pártfogását. Adott esetben pedig megkezdődhet az Unióból való kilépés melletti kormányzati kampány.