Sztálin halála után a szovjet Politikai Bizottság összes tagja – egy kivétellel – elment a Bolsoj Színházba a Hattyúk tava előadására. Nyugati kremlinológusok már másnap a hiányzó Berija politikai sorsáról cikkeztek, szinte egyhangúlag megelőlegezve a bukását. Egyedül a New York Post rukkolt elő azzal, hogy Berija esetleg meg volt fázva. Az is lehet, így a bulvárlap, hogy az akkori KGB-s főnök éppen a családjával volt elfoglalva. A cikk csattanója: Lehet, hogy Berija egyszerűen nem szereti a balettet?
Soha nem derült ki, hogy Berija valójában kedvelte-e a balettet vagy sem. Elvtársai ugyanis hamarosan kivégezték. Útban volt, hatalomra tört, a dossziék nála voltak. Az sincs kizárva, hogy a balettet szerette, de Csajkovszkijt nem találta eléggé pártszerűnek.
Ha valaki nem olvas a sorok között, vagy nem próbálja megfejteni a kávézacc jósló üzeneteit, ne legyen politikus, sőt ne is írjon a politikáról. Politológiát tanuló diákjaimnak azt is megsúgom, hogy tanulmányozzák a vízipólót. Ugyanis mind a politikában, mind a vízipólóban az igazi akció a víz alatt zajlik. Mint egykori bíró, jól emlékszem a trükkre, a színlelés taktikájára: két kéz a magasba, hogy a bíró lássa, a játékos ártatlan, de közben folyik az aknamunka a víz alatt.
Színlelés és kétszínűség jellemzi most a magyar-amerikai kapcsolatokat. Obama idején az USA elég gyakran kritizálta a magyar kormányt. Gyakorlati eredménye nem volt, de az ellenzék legalább érezte, hogy Washington szimpatizál a pluralista, azaz a liberális demokráciát támogató pártokkal és csoportokkal. A magyar kormány panaszkodott: hagyja abba Amerika a kritikát, beszéljünk csak a külpolitikai együttműködésről, minden rendben lesz. Obama után Washington elfogadta a magyar érvelést. Szijjártót magas szinten fogadták, jöttek-mentek a diplomaták és a hivatalnokok, az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo európai útján Budapest lett az első állomás. És a gyakorlatban mi történt? Semmi.
A két ország között most megújított 1997-es katonai egyezményt egyelőre nem ratifikálta a parlament. A magyar kormány még nem rendelt amerikai fegyvereket. Orbán nem módosította az osztrák semlegességet dicsérő kijelentését. Orosz érdekeket támogatva a magyar kormány továbbra is ellenzi a NATO Ukrajna politikáját. Ám Washingtonban azt is látják, hogy a mai Európa elleni propagandahadjárat már nem a valódi, befogadó judeo-keresztény értékek, hanem a kirekesztő, rasszista "keresztény" értékek állítólagos védelmét jelenti.
Március 15-én David Cornstein amerikai nagykövet elment a hivatalos ünnepségre, de nem várta meg Orbán beszédét. Talán fájt a feje, vagy várta a felesége. Mit üzent a sorok között? Lehet, hogy észrevette: Manfred Weber is Budapesten járt, és első útja a CEU-ra vezetett, majd később a Dohány utcai zsinagógában válaszolt újságírók kérdéseire. Aztán átadta elvárásai három pontját a magyar kormánynak. Egyik üzenet a másikat követte, a kávézacc nem téved. A nyugati politikusok egy része észrevette, hogy Orbán Moszkvához fűzte Magyarország jövőjét. Csak azt nem értik, hogy miért.