Nyílt titok, hogy a gyakran több hónapos vagy akár egyéves várakozást a betegek egy része hálapénzzel igyekszik rövidíteni, és az sem meglepő, hogy vannak orvosok, akik belemennek a játékba. Áprilistól új, állami megoldással próbálják ezt visszaszorítani, de egyelőre kétséges ennek hatékonysága. Ezentúl, ha az orvos nem a legkorábbi szabad helyet akarja lefoglalni a betegének az online rendszerben, hibajelzést kap. Ha pedig egy pácienst az eredeti időpontnál előbbre veszik, az ellátását a biztosító addig nem fizeti ki, amíg nem tisztázódik, miért változtattak. Szakmailag indokolt esetben nem lesz szankció, de ha nincs megfelelő indok, akkor a biztosító nemcsak, hogy nem fizet, még egy 40 ezer forintos büntetést is kiszabhat. Az ötlet jó, de nem Magyarországon lennénk, ha nem lennének kiskapuk. Erre Lénárd Rita belgyógyász, a 3200 tagot számláló „1001 orvos hálapénz nélkül” Facebook-csoport alapító tagja hívja fel a figyelmet. Szerinte minden beteg egyedi eset, és a kórházak valószínűleg könnyedén meg tudják majd indokolni, miért változtatnak. Ebben nemcsak a beteg állapota játszhat ugyanis szerepet, hanem az is, ha lebetegszik az orvos, nincs műtős személyzet vagy a páciens meghal, és a helyére bekerülhet valaki, akit később operáltak volna. A variációk száma végtelen, így a hálapénzes eseteket nem nagyon lehet majd tetten érni. „Az elmúlt 70 évben elképesztő mértékben beépült a paraszolvencia a rendszerbe. Ma már messze nem a hála miatt adják a betegek, és az orvostársadalom egy nagyon kis része él jól belőle. Az áprilistól életbe lépő változás miatt pedig inkább csak a rizikó nő, így könnyen lehet, hogy mindössze a tarifák változnak és még többet fizetnek majd a betegek” – mondja Lénárd Rita.
Állítását egy friss Pulzus-kutatás is megerősíti. Eszerint a magyar betegek 25 százaléka nem a hála, hanem a félelem és figyelem miatt dugdos pénzt az orvosok zsebébe, 4 százalékuk pedig kifejezetten azért adja, mert az orvos közölte vele, hogy erre szükség van. Az okok között szerepel még az is, hogy „ez a szokás”, illetve valóban a hála kifejezése. És bár attól láthatóan messze vagyunk, hogy kikopjon a rendszerből a paraszolvencia, odáig már eljutottunk, hogy a páciensek harmada nem él ezzel a lehetőséggel. A megkérdezettek 90 százaléka pedig egyetért azzal az intézkedéssel is, hogy büntethetőek lesznek a kórházak a várólistamutyik miatt.
Talán kevesen tudják, de ha egy orvos előre kér pénzt az ellátásért, az 2013 óta bűncselekménynek (vesztegetés elfogadása) minősül, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Erről azonban hajlamosak megfeledkezni a gyógyítók, és sok beteg sincs tisztában a viszonyokkal. A Magyar Tudományos Akadémia februárban megjelent, a teljes felnőtt lakosságot reprezentáló kutatási beszámolójából kiderül: az emberek több mint fele nem tudja, hogy bűncselekmény pénzt kérni egy ingyenes ellátásra jogosult betegtől. A válaszadóknak pedig mindössze egyharmada (34 százalék) tudja, hogy a pénz műtét előtti elfogadása is büntethető. Mindezek ellenére agresszívan fellépnének a hálapénz ellen, a válaszadók többsége (56 százalék) ugyanis még a hálapénz (utólagos) elfogadását is büntetné, ha rajta múlna. Büntetésekből azonban messze nincs annyi, mint ahányan előre elteszik a borítékot. Tavaly a bíróság kétéves börtönbüntetést szabott ki első fokon egy budapesti ortopéd sebészre, mivel előre kért pénzt a betegektől az állami ellátásban. A legfelháborítóbb ügy azonban kétségkívül a veszprémi onkológus nőgyógyász esete, aki 150 ezer forintot kért az egészségbiztosító által finanszírozott operációkért, 15 ezer forintot pedig az állami egészségügyben történő ellátásért. Az orvost öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság, a kamara azonban nem zárta ki, így továbbra is praktizálhat. Mindössze fél évre tiltották el. „Mindannyiunkat bemocskol ez az ügy. Ez nem hálapénz, hanem korrupció, ami miatt az egész orvostársadalomban meginog a betegek bizalma. A béremelés és a biztonságos betegellátás megvalósulása után kriminalizálni kellene a hálapénzt nem csak az orvosok, a betegek oldaláról is, hogy ne csak az legyen büntethető, ha valaki előre kéri, hanem az is, ha valaki adja. Ez talán gátat szabhatna” – mondja a belgyógyász.
Befogni a szájukat
A legnagyobb gond a hálapénzzel az, hogy akik adják, azt várják tőle, hogy javuljanak az ellátásuk feltételei. Miközben a kórházak és rendelők nagy részében sokszor a szakmai minimumfeltételek sem teljesülnek. És itt nemcsak a vécépapír-problematikára kell gondolni, hanem arra, hogy rezidensek ügyelnek egyedül a sürgősségi osztályokon, nem ritkán 30 órásak a műszakok, és van olyan kórház, ahol szó szerint a betegre szakad a plafon. A hálapénz ezekre a problémákra nem megoldás. Sőt, Lénárd Rita szerint a betegek 90 százaléka ugyanazt a jó (vagy éppen rossz) ellátást kapja akkor is, ha fizet, és akkor is, ha nem. „Mikor Gerőék az ’50-es években legalizálták a hálapénzt, az ágy mellett dolgozó orvosoknak alacsonyabb volt a megállapított bére, és ezzel akarták kipótolni a keresetüket és befogni a szájukat. Ezzel elérték azt is, hogy éket vertek az orvosok közé. Előfordult, hogy utólag én is elfogadtam, mert nagyon kevés volt a fizetésem, egyedül neveltem a gyerekem és szükségem volt a pénzre, de rettenetes és megalázó élmény volt” – meséli Lénárd Rita. Persze ez nem jelent mindenkinek ekkora törést. Amikor fiatal orvosként egy belgyógyászati osztályon dolgozott, volt, hogy előre felajánlották a hálapénzt. Ő elutasította azzal az indokkal, hogy nem ő lesz a kezelőorvos. Másnap behívták az orvosi szobába, ahol számon kérték rajta, hogy miért nem fogadja el. „Csak álltam ott döbbenten, míg a kollégáim kifejtették, hogy ha én elutasítom, akkor más sem fog kapni. Ez sajnos máig így van, sokakat azért közösítenek ki, mert nem fogadják el” – mondja Lénárd Rita.
Előtte vagy utána?
A hálapénz persze nem hungarikum, nem egyedül nálunk létező jelenség, Szlovákiában is élő hagyomány, bár az utóbbi évek kormányai szigorúan, a törvény erejével próbálnak fellépni ellene. Több-kevesebb sikerrel. 2014 decemberében egy érsebész esete keltett nagy visszhangot. A jó nevű orvost két év feltételes szabadságvesztésre és 15 ezer euró pénzbüntetésre ítélték, valamint 3 évre eltiltották a praktizálástól, mert 1000 eurót és egy doboz csokoládét fogadott el egy betege lányától, aki azt kérte, soron kívül műtse meg az édesanyját. Később még 2000 eurót és két kacsát is kapott tőle. A páciens halála után azonban a rokonság visszakövetelte a pénzt. A rendőrség a páciens családja ellen is eljárást indított vesztegetés miatt, később ezt leállították. Nemrég a szlovák főügyészség mondta ki, hogy az utólag elfogadott pénz nem megvesztegetés, hanem ajándék. A határozat annak a nyitrai ortopéd szakorvosnak az ügyében született, akit tavaly szeptemberben tartóztattak le, miután húsz eurót fogadott el egy betegétől. Tibor Gašpar, azóta lemondott rendőrfőkapitány az üggyel kapcsolatban akkor úgy fogalmazott: a törvény nem tesz különbséget az egyes esetek között az összeg nagysága szerint, korrupció esetében zéró tolerancia érvényes. Az orvos azzal védekezett, hogy az ajándékot a sikeres kezelés befejezése után kapta, semmilyen előnyben nem részesítette a pácienseket és nem is kötötte feltételekhez az ellátásukat vagy azt, mikor kerülnek sorra. Szerencséjére a két nő is azt vallotta, hogy hálából adták neki a pénzt. A főügyészség ezek után jutott arra a következtetésre, hogy különbség van az előnyök reményében történt megvesztegetés és az utólag, hálából adott ajándék között. Az orvos a sajtónak azt mondta: a határozatot precedens értékűnek tartja, mert végre valaki ki merte mondani, hogy a hálapénz nem egyenlő a korrupcióval.
Az előre elfogadott pénz itthon is bűncselekmény, az orvosok egymás között gyakran mégis elnézik. Előfordul az is, hogy a fiatalok nem tudnak mit kezdeni egy adott helyzettel. „Még egyetemista voltam, amikor először találkoztam ezzel. Egy beteg hozzátartozója kért meg, hogy figyeljek kicsit jobban. Nem értettem, mire gondol, mert nem tudtam volna annál jobban figyelni, mint amennyire addig tettem” – mondja egy neve elhallgatását kérő fiatal szakorvos. Szerinte társadalmi, erkölcsi és orvosi szempontból is küzdeni kell a hálapénz ellen, főleg, ha azt előre akarják adni, ez mindenkinek szúrja a szemét, de vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem lehet kikerülni. „Velem is előfordult, hogy dugdosták a zsebembe, belerejtették csokoládéba vagy félrehívtak. Ilyenkor próbálom hangsúlyozni, hogy előre nem fogadok el semmit, ha esetleg később úgy gondolják, beszélhetünk róla. Ezzel megnyugtatom a betegeket, majd próbálom úgy szervezni, hogy abban a megbeszélt »későbbi időpontban« épp ne legyek bent, így elkerüljük egymást. De ez is sok energiát visz el, feleslegesen. A betegekkel is nehéz, mert van, aki tényleg komolyan megsértődik, ha nem rakom el. Gyakran hiába mondom, hogy köszönöm, van fizetésem, ez a munkám, és nem szeretném elfogadni, hajthatatlanok. Otthagyják a vizsgálóágyon vagy valahol a rendelőben, de olyan is volt, hogy az ágy körül kergetőztünk. Ez annyira megalázó, hogy inkább a végén elteszem, csak legyen vége” – meséli a fiatal orvos. Ha kap hálapénzt, mindig elosztja a kollégáival, akikkel együtt látta el a beteget, mert szerinte ez csapatmunka. Az asszisztencia legalább annyit, ha nem többet tesz a betegért, mint az orvos.
Ahol szóba sem kerül
Akad olyan ország is, ahol tilos ugyan a paraszolvencia nyújtása és az elfogadása is büntetendő, mégsem a szankcióktól való félelem tartja vissza a betegeket attól, hogy hálájukat legfeljebb egy mosollyal, köszönettel fejezzék ki. Az izraeli Beer Seva Szoroka Központi Egyetemi Kórházában 1190 ágyra 900 orvos és 1200 fős egészségügyi személyzet jut. A kórház a legsikeresebb ilyen intézmény az országban: havi 1500 csecsemő születik itt, és évente – nem tévedés – 32 ezer műtétet végeznek el. Miként a város lakosságának, így a kórház ápolószemélyzetének többsége is a szovjet utódállamokból származik. A dolgozókkal szembeni felvételi követelmény azonban, hogy felejtsék el egykori hazájuk rossz hagyományait és a biztos állás, a korszerű munkakörülmények láttán ezt, úgy tűnik, meg is teszik. Bár hozzá kell tenni, hogy az igen magas egészségbiztosítási befizetések is a hálapénz ellen dolgoznak.
Máltán sem szokás a hálapénz, az orvosok és az egészségügyi dolgozók nem kérnek és nem fogadnak el a munkájukért külön juttatást a betegektől. Problémák azonban ott is akadnak: a 400 ezer lakosú országban nincs minden szakterületre specialista, ezért előfordul, hogy egyes bonyolultabb műtéteket a közeli Szicílián kell elvégezni. Egyes tb-alapon működő szakrendelésekre több hónap a várakozási idő, és a kórházak kapacitása is véges: influenzajárvány idején megtörtént, hogy katonai sátrakban rendezték be a karantént.
A német újraegyesülés előtt a keleti országrészben még szokás volt ugyan, ma viszont már ott is kiment a divatból a paraszolvencia. A páciensek legfeljebb csokoládéval vagy virággal fejezik ki a tiszteletüket. Igaz, a törvény is kimondja: az orvosnak 20 eurónál nagyobb értékű ajándékot tilos elfogadnia. Egy Berlinben praktizáló magyar orvos szerint azért sincs hálapénz, mert van rendes orvosi ellátás, és az orvosnak rendes jövedelme. A várakozás azonban ott is probléma: ha magánbiztosítóval van szerződése az embernek, hamarabb kap időpontot bizonyos vizsgálatokra, műtétekre. Az egészségbiztosítási járulékok nagyon magasak, de a befizetett pénzükért a páciensek a legjobb ellátást várják el.
A hálapénz jelenléte azonban nem csak attól függ, hogy milyen az egészségügyi ellátás helyzete, erre Nagy-Britannia a legjobb példa. Ott ugyanis, bár rengeteg gond van az egészségügyi rendszerrel – hosszúak a várólisták, zsúfoltak a rendelők, kevés az orvos és az ápoló –, ennek ellenére a hálapénz ismeretlen fogalom. Az orvosok elvben elfogadhatnak ugyan ajándékot a hálás betegektől, de legfeljebb 25 font értékben, és természetesen csak utólag. Az előre adott ajándékot súlyosan büntetik. De leginkább a köszönő képeslap és az orvos weboldalán elhelyezett pozitív bejegyzés a divat.
Ellenőröket a kórházakba!
„Ahol sikerült kivezetni a hálapénzt, ott ezt jelentős fizetésemeléssel vonták össze és intenzív társadalmi kommunikáció is folyt arról, hogy megfelelően meg vannak fizetve az orvosok és a hálapénzzel nem vásárolhatnak többletszolgáltatást a betegek. Sőt ez adóelkerülésnek és korrupciónak minősül” – erről már Sipka Balázs, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke beszél. Szerinte nagy szükség volna az ellenőrzésekre, mert amíg ettől nem kell tartani, addig sokan nem mondanak nemet a havi plusz 500 ezer vagy akár egymillió forintra. Mégis, az orvosok többsége Magyarországon szükséges rossznak tartja a paraszolvenciát, és ha teheti, nem fogadja el. „Változik a hozzáállás, a rezidensek között már nagyon alacsony az elfogadás, sőt inkább a problémák között említik, nem akarják ezt a perverz borítékdugdosást. Vannak, akik kifejezetten azért mennek külföldre, mert tiszta rendszerben, erkölcsi aggályok nélkül akarnak dolgozni és csak az orvoslásra fókuszálni. A hálapénz ráadásul a fiatal orvosok oktatását is negatívan befolyásolja, sok rezidens emiatt nem kap elég munkát, nem fér hozzá műtétekhez. Idősebb kollégáik ugyanis lecsapnak a »fizetős« betegekre” – mondja Sipka Balázs.
Vannak olyan betegek, akik ragaszkodnak a hálapénzhez, de ez is inkább az idősebb generációra jellemző, a fiatalok már nem így gondolkodnak. Ők inkább a magánellátást választják, ahol számla ellenében vásárolnak szolgáltatást. „A kamarának is másként kellene fellépni. Jelenleg rendkívül ritka, hogy orvost zárnak ki azért, mert előre fogad el vagy kér pénzt, akkor sem, ha ez nyereségvágyból elkövetett bűncselekménynek minősül. Emlékezzünk csak a veszprémi onkológus-nőgyógyász esetére” – emlékeztet Sipka Balázs.
Szülés legálisan, 100 ezerért
Veszprém korábban egy másik ügy miatt is reflektorfénybe került. 2008-ban rövid ideig el lehetett fogadni az utólagos hálapénzt, méghozzá azoknak, akik a nőgyógyászati, szülészeti osztályon tevékenykedtek. Bevezettek ugyanis egy olyan rendszert, amelyben a választott szülészorvos, a szülő nő és a kórház kötött szerződést. Ebben leírták, hogy mi az, amit biztosítani kell az orvosnak. A szülés a kórházban természetesen OEP-finanszírozott, de a szabad orvosválasztásért már fizetni kellett. „Nem várható el, hogy az orvos bármikor ugorjon, ha valakinél beindul a szülés. Akkor is, ha épp nincs munkaideje. Ez a rendszer jól működött, mert a betegek is tudták, hogy mit kapnak, és az is tisztázott volt, hogy mit keres a kórházban az a szülészorvos, akinek egyébként beosztás szerint nem kellene ott lennie. Egy szülés egyébként 50–100 ezer forintba került és számlát kaptak róla a betegek. Azoknak, akiknek nem volt választott orvosuk, hanem az ügyeletes orvosnál szültek, egyáltalán nem kellett fizetniük” – emlékezett vissza Rácz Jenő egykori egészségügyi miniszter, a veszprémi kórház volt igazgatója. A rendszert azonban elkaszálta az egészségbiztosítási felügyelet, miután két évvel a bevezetés után feljelentették a kórházat, hogy „pénzt kérnek a szülésért”.
A volt igazgató állítja: a paraszolvencia nem a hála jele, nem is az orvos iránti sajnálatból adják, nem történelmi tradíciókon alapszik és egyáltalán nem hungarikum. Azért adják, mert más ellátást szeretne a beteg, mint ami szerinte elérhető vagy amit kap. Ez egy „kiskapus rendszer”, ami vagy a pénzre, vagy a kapcsolatokra épül, ebbe szocializálódnak bele az emberek. Kérdés, hogy még meddig.
