Szuverenitás, szuverenitás, szuverenitás – tudjuk, hogy ez az egyik legfontosabb fogalom a miniszterelnök számára. (Mondjuk így is csak a dobogó második helyére fér fel a „megadni a kellő tiszteletet” mögé.)
Mint mai lapszámunk hetedik oldalán olvashatják, az utolsó pillanatig ezért lógott a levegőben Mike Pompeo és Orbán Viktor találkozója. A vendéglátó ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ez a fogalom lehetőleg minél többször szerepeljen az amerikai kormány által megkötni kívánt kétoldalú védelmi egyezményben. Ez volt a szépségtapasz, aminek tartalmi jelentősége nagyjából nulla a megállapodás lényege szempontjából. A két valóban érdemi pontban eddigre már a magyar fél feltette a kezét: az amerikai csapatok az egyezmény értelmében előzetes magyar parlamenti felhatalmazás nélkül mozoghatnak az ország területén, és ha egy amerikai katona szabálysértést, bűncselekményt követ el itt-tartózkodása alatt, a magyar bíróság nem ítélkezhet majd fölötte. Igaz, ehhez kellett az is, hogy Pompeóék azzal fenyegetőzzenek, végül elmarad a találkozó Orbán Viktorral.
Ehhez képest Andrej Danko szlovák védelmi miniszter simán felállt a tárgyalóasztaltól, amikor úgy ítélte meg, a pozsonyi parlamenti felhatalmazás nélküli amerikai csapatküldés Szlovákiába sértené az ország szuverenitását, és bejelentette, hogy még arra az anyagi támogatásra sem tartanak igényt, amelyet Washingtonban a szlovák hadsereg fejlesztésére ajánlottak fel. Majd Peter Pellegrini szlovák kormányfő is megszólalt: nem akarnak olyan egyezményt kötni, amely idegen csapatok tartós állomásoztatásával járna az ország területén. Ugyanis „szuverenitás kérdésnek” tartják az ügyet.
Ismét bebizonyosodott, hogy a külpolitikában addig vagyunk bátrak, amíg szimbolikus ügyekben kell csak kardot csörtetni. Egy nálunk kisebb ország a jelek szerint komolyabban veszi a szuverenitást.