Manfred Weber Budapestre látogatott. Amerre elhaladt, onnan a magyar kormány propaganda-kormányzásának nagyobb dicsőségére eltávolították a Soros-Juncker unióellenes plakátokat.
Hogy mit keresett tegnap a magyar fővárosban az Európai Néppárt frakcióvezetője, a májusi EP-választások csúcsjelöltje, azt látjuk, de nem értjük. Látjuk azt a 2010 óta tartó folyamatos kötélrángatást, amely Brüsszel és a magyar kormány között folyik. Látjuk, hogy a Néppárt időnként mordulva, de behunyt szemmel vette tudomásul: a nyugati szemmel értelmezhetetlen illiberális politika szétverte a gyenge magyar parlamentarizmust, a szabad piacgazdaságot, és korrupt autoriter rendszert épít az uniós támogatásokra. Látjuk, hogyan lett a Nyugatnak gazdasági érdeke, hogy lényegében ne támadja ezt a magyar nemzet jövőjét Keleten kereső berendezkedést, és hogyan mondta magát tehetetlennek a liberális demokrácia a mégoly zavaros törvények nyomán, de legálisan megválasztott hatalommal szemben.
Tartott ez addig, míg tavaly szeptemberben az Európai Parlament - néppárti szavazatokkal is - el nem fogadta a Sargentini-jelentést, aminek nyomán már illett valamit tennie Brüsszelnek is. Hogy aztán Webert az késztette-e utazásra, hogy érzi az EP baloldalának nyomását - hiszen csak az EP baloldali képviselőinek szavazataival juthat el az Unió csúcsára -, vagy az, hogy a brüsszeli elitnek valóban elege lett az orbáni pávatáncból és a páva mind szorosabb moszkvai elkötelezettségéből, azt legfeljebb találgathatjuk.
A kormánysajtó és a hatalom képviselői most azt hangoztatják: a Fidesz EP-képviselőinek elvesztésével a Néppárt csak veszíthet. Magyarán, arra a nemzetállami parlamentáris gyakorlatra hivatkoznak, amelynek logikáját az európai közösség nemzetközi szintre emelte, s amely szembefordítja őt saját európai értékrendjével, amelyet a Fidesz megbontott.
Weber napokkal ezelőtt ultimátumot adott Orbánnak. Olyan feltételeket szabott, amelyeket - a bocsánatkéréstől a CEU ügyéig és a plakátkampány befejezéséig - arcvesztés nélkül Orbán nem teljesíthet, akkor sem, ha Weber meglepetésre tegnap felkereste a CEU rektorát és a Mazsihisz vezetőjét is. Ezzel borsot tört Orbán orra alá, és gesztust tett az EP baloldalának, de mindez alighanem kevés lesz ahhoz, hogy a kudarcát kimagyarázza. Mert sokra nem jutott Budapesten.
A Fidesz néppárti sorsa március 20-án, az EPP tanácskozásán dől majd el, de könnyen meglehet, hogy még ott sem. A valódi döntés pedig majd május végén jön el, amikor az EP-ről és Európa jövőjéről határoz majd a földrész közössége. Mert persze a valódi kérdés mégiscsak az: merre tartson Európa. A mélyülő integrációval egyfajta Európai Egyesült Államok felé, amely zsidó-keresztény moralitását, nyitottságát megőrizve válhat csak versenyképes szereplőjévé a világnak, vagy egy nemzetállami darabokra hullott, nacionalista Európa felé, amelyet Orbán annyira szeretne, és meggyőződése szerint hatalomátvételével szolgálni szeretne.
Nem mellesleg: ennek már végleg semmi köze a bevándorlókhoz.