Ma már a múlt ködébe vész, hogy a Quaestor cég tulajdonosai miért éppen ezt a latin eredetű nevet választották a vállalkozásuknak. Az eredetileg értékpapír-kereskedéssel, ingatlanbefektetéssel, idegenforgalommal foglalkozó társaság tevékenysége ugyanis aligha emlékeztetett bármiben is a quaestorokra, akik az ókori Róma alacsonyabb rangú magisztrátusai voltak. Foglalkozásuk mégis árnyként lebeghetett a cégalapítók, Tarsoly Csaba és felesége előtt: a quaestura volt egykor az, amely tömörítette a közvádlókat, a későbbi vérbírák elődeit.
Éppen négy esztendeje, hogy kirobbant a hazai brókerbotrányok eddigi legnagyobbika. A Quaestornál 195 milliárd forint ügyfélpénznek veszett nyoma. Az újabb és újabb vádakkal bővülő gazdasági bűncselekmény-sorozat évek múlva megszülető ítéletének súlyosságát természetesen még nem ismerhetjük, az azonban bizton állítható, hogy a mégoly ügyesen kutakodó felszámoló sem találhat a Quaestor romjain számottevő, a károkozás mértékét ellensúlyozó vagyont. Talán nem véletlenül. Kiskapuk ugyanis akadtak, hát még nem is olyan kicsik.
A folyamatosan olimpiai álmokat szövögető NER-nek például az ölébe hullott a Külső-Ferencvárosban az egykori Nagyvásártelep valamikor ipari műemlékként számon tartott épületét övező hatalmas terület. A Quaestor vagyonának zárolása alól kimentett, "stadionérett" földdarab ma már az állam tulajdona. Hasonló utat járt be az ügyfelek befizetéseit hasonlóképpen eltüntető Buda Cash brókercégből kimazsolázott, valamikor Opimus Global névre hallgató portfólió, amely Opusként a Budapesti Értéktőzsdén fut be fényes pályát, s gazdájának egy másik tőzsdei társaságával éppen összeolvadni készül. Ez a gazda sem akárki: a miniszterelnök vélelmezett strómanjaként éppen abban az abszurd dicsőségben fürdik, hogy a leggazdagabb magyarként tartják számon.
A quaestorok közül került ki az állampénztár főnöke is. A mi quaestorunk viszont a háttérből mozgatja a szálakat - Tarsolyékat koncként odadobva, a károsultak baján gazdagodva.