Egy szervezet átalakításához akkor érdemes hozzákezdeni, ha világosak a célok. Hogy miért kell megváltoztatni a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatának irányítását, finanszírozását, erre a kezdeményező és azonnal határozott tervezettel előálló kormányzat releváns magyarázatot nem adott. Az a néhol felbukkant indoklás, hogy az alapkutatások nem segítik elő az innovációt, azon kívül hogy abszurd, hamis is, és csak azok egy szegmensére vonatkoztatható. Alig, legfeljebb sok áttétellel értelmezhető az eszmevilággal, a történelemmel, a nyelvvel, a művészetekkel foglalkozó kutatásokra. Ha az innovációt előmozdító kutatásokat kevesli a kormányzat, arra sokféle eszközzel ösztönözheti a kutatókat - ehhez semmiféle szervezeti változtatás nem kell.
Csak a vak nem látja, hogy a kormány lépésről lépésre a helyzettől függően megosztja, megszállja, finanszírozással ellehetetleníti a tőle független intézményeket a közmédiától az alkotmánybíróságon, a pénzügyi ellenőrző szerveken át az ellenzéki pártokig és civil szervezetekig. Most a tudományon a sor - az egyetemek után az MTA-n.
Az MTA vezetése és a kormány képviselete közös szándéknyilatkozatot adott ki. A változtatások céljáról ebben sem esik szó. Új Testület (így, nagy betűvel) jön létre, amely egyebek között dönthet a kutatóhálózatot érintő „esetleges belső strukturális változtatásokról” - magyarán, ha jól értem, azt szüntet meg, darabol föl, egyesít, amit akar. A Testület paritásos alapon az MTA és a Kormány (így, nagy betűvel) által delegált tagokból áll. De az elnökét az MTA elnöke és a (felügyelő) miniszter konszenzusos javaslata alapján a miniszterelnök nevezi ki. Vagyis: ha a két jelölő nem tud megegyezni, vagy a jelölt nem tetszik a miniszterelnöknek, a bizottságnak nem lesz elnöke. Ilyet már láttunk az egykori Médiatanács esetében. A működés során elég lesz egyetlen MTA-t képviselő tagot „meggyőzni” a kormány javaslatáról, a változtatás máris megtörténhet. Az intézethálózat működtetését pedig egy még ismeretlen jogi személy végzi, vagyis a finanszírozást kiveszik az MTA kezéből.
Gondolom, az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a szándéknyilatkozatban felvázoltak alkalmasak az MTA függetlenségének súlyos csorbítására, vagy akár teljes felszámolására. Márpedig a mindenkori kormányoktól független szervezetek léte, nyugodt, jogszerű működése a demokrácia ugyanolyan sine qua nonja, mint a szabad választás. A kormány a tevékenységét kontrollálni hivatott szervezetek megszállása után most minden egyéb független szervezetet is maga alá gyűr, ami az utolsó koporsószeg a demokráciának.
Ez azonban az MTA esetében még megakadályozható lenne. Ha a teljesen felesleges „Testület” nem paritásos lenne, hanem a kormány mondjuk csak a tagok egyötödét delegálhatná, és ha a kutatóhálózat működtetése az akadémia kezében maradna, akkor a függetlenség talán még megmenthető lenne. Mivel azonban ez a kormány céljával ellentétes, nemigen hiszem, hogy van rá esély.