Lucky Luciano, a hírhedt maffiózó a börtönből alkut ajánlott az Egyesült Államok kormányának. A sebhelyes arcú gengszterfőnök a rács mögött is nagyhatalmú, rettegett figura maradt. Szicíliában született, tinédzserként már New Yorkban szedett védelmi pénzt. A szesztilalom csinálta meg a szerencséjét, a bandaháborúkban kitűnt kegyetlenségével. A harmincas évekre az amerikai olasz alvilág első számú vezérének tartották. Illegális szerencsejátékokból, fogadásokból, zsarolásból, kábítószerekből vagyont szerzett. Végül leánykereskedelemért ítélték el, 30 évre.
1943 eleje volt. Fordulóponthoz érkezett a második világháború. Sztálingrádnál ellentámadásba lendült a szovjet hadsereg, Észak-Afrikában a nyugati szövetségesek verték vissza a németeket. Roosevelt és Churchill elérkezettnek látta az időt új frontot nyitni. Minél kisebb veszteséggel akartak az európai szárazföldre jutni, amihez szükségük volt a Földközi-tenger legnagyobb szigetére. A stratégiai fekvésű Szicília, mint három évezred alatt már annyiszor, kulcsfontosságú lett. Kapóra jött hát Luciano ajánlata, a haditengerészet hírszerző tisztjei közvetítők révén alkudozni kezdtek vele.
A gengszterfőnök azzal indított, hogy a fronton, fegyverrel akar harcolni szülőföldje felszabadításáért. Aztán csábítóbbat ígért: a kapcsolatrendszerét. Fotók a partvonalról, információk a német csapatokról, diverzáns akciók – ki más intézne el ilyesmit, ha nem ő? Megbízható helyieket nevezett meg, akik megkönnyíthetik az amerikai hadigépezet dolgát. Biztosította tárgyalópartnereit, hogy a barátai „antifasiszták”, ami nem is volt légből kapott. Azok a maffiózók, akik Mussolini hatalomra jutása után megmenekültek Cesare Mori, a Vasprefektus kíméletlen karmai közül, két évtized elteltével is bosszúért lihegtek. A szabadulás reményében Luciano tuti tippeket adott: a partraszállás helyszínéül Golfo di Castellammarét javasolta, egy Palermóhoz közeli, festői öbölt, amelyet a helyi csempészek használtak.
Hogy mennyire bizonyult hatékonynak a segítsége, vitatott. Tény, hogy az amerikaiak nyári offenzívája a vártnál kisebb ellenállásba ütközött. Néhol csak a német helyőrséggel kellett megküzdeniük, az olasz csapatok inkább kitértek előlük. Gyorsabban is értek Messinába, az olasz csizma orrára néző tengerszoroshoz, mint a dél felől előrenyomuló britek. A szövetségesek hat hét alatt elfoglalták Szicíliát. A háború végén Lucky is megkapta, amit akart. Kegyelmi kérvényét New York kormányzója, Thomas Dewey írta alá, bár nem túl lelkesen – egy évtizeddel azelőtt, még államügyészként ő maga csukatta le. A főgengsztert kitoloncolták az Egyesült Államokból, vissza sem térhetett többé.
Az Operation Underworld (Alvilág hadművelet) fedőnevű titkos akciónak Olaszország lett az áldozata. Az újonnan alapított köztársaságban antifasiszta ellenállóként, amerikai hátszéllel kezdhettek politikai, közigazgatási, rendőrségi karriert a Cosa Nostra „megbízható” emberei. Könnyen jutottak előre, nehogy a kommunisták szerezzenek pozíciókat. A maffia beépült az államba, a polip csápjai ráfonódtak Itáliára.