El kell mennünk vidékre, kistelepülésekre is, hogy az ott élőket megszólítsuk irodalmi esttel, beszélgetéssel.
A legkisebb baranyai faluban is akad néhány olvasó, akiket meg lehet nyerni az irodalomnak, s ez feltétlen megéri – nyilatkozta nemrégiben a Petőfi Irodalmi Múzeum élére kinevezett Demeter Szilárd. Aki, amikor nem újságírók ujjait akarja kalapáccsal összetörni, az irodalom ütőerén is rajta tartja az ujjait, s különösen figyel a vidéki hajszálerekre: az Előretolt Helyőrség íróakadémia mellékletét 260 ezer példányban behúzatja a megyei lapokba.
Persze milliárdos kormánytámogatással a cihában könnyű a kultúrát továbbítani, pláne a sterilizált-kormánybarát verzióját. Nehezebb a dolguk, akiknek nem a központi büdzsé és az klientúravállalatok százmilliói jelentik a mindennapokat. Nekik jelentene segítséget a Nemzeti Kulturális Alap, mely elvileg politikamentesen támogatja a hozzá pályázókat, ám amióta három éve a döntéshozók között megjelentek a Magyar Művészeti Akadémia delegáltjai, tucatnyi irodalmi és kulturális kiadvány húzta le a rolót anyagi okok miatt, vagy kényszerült az online világba. A napokban a miskolci Műút jelentette be, hogy márciusi számuk anyagi okok miatt nem mehet a nyomdába, s mielőtt valaki pénzéhséggel vádolná a szerkesztőséget, érdemes megemlíteni, tavaly hétmilliót kaptak. Forintban. Egy évre. Akad olyan NB I-es futballista, aki ennyiért a cipőjét sem köti be. Havonta.
Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, ki most kezébe lantot vesz – írta 1847-ben Petőfi, aki vélhetően maga sem gondolta, hogy szavai bő 170 évvel később is aktuálisak lesznek. Hiszen látomásában anno bőség kosaráról, jognak asztaláról és szellem napvilágáról értekezett.
Honnan tudhatta volna, hogy lesznek Demeterek, meg NKA? Meg kétharmad…