Spanyolországban tavaly baloldali kormány alakult, ahol a kabinettagok többsége nő. Írországban népszavazáson lazítottak Európa legszigorúbb abortusz tilalmán. Sok-sok év után joguk van autót vezetni – kísérő nélkül – a nőknek Szaud-Arábiában (nem mintha az arab ország a nőügyek terén referencia lenne).
Új-Zélandnak nemcsak női miniszterelnöke lett, de a megválasztott kormányfő az első a poszton, aki szülési szabadságra ment. Novemberben az amerikai kongresszusi választáson rekordszámú nőt választottak meg a törvényhozás mindkét házába.
Az Interparlamentáris Unió (IPU) összesítése szerint ugyanakkor a 193 ENSZ tagállam közül a női parlamenti képviselet terén az első tízbe egyetlen európai állam, Svédország került be, a 9. helyen, 43,5 százalékkal. Az első húszban még öt európait találunk – Finnország a 11. 42 százalékkal, Norvégia a 13. (41,4), Franciaország a 14.(39,6), Spanyolország a 16. (39,1) és Macedónia a 20. (38,3). Az európai országok közül az utolsó helyen áll Málta és Magyarország.
Az idei év különlegesnek tekinthető az Európai Unióban, hiszen nemcsak a nők szavazati jogának a centenáriumára emlékezhetünk, hanem az Európai Parlament tagjait is megválasztjuk május végén. Itt jelenleg a képviselők 35 százaléka nő, a nemzeti törvényhozásokban csupán a 29 százalék az arányuk. Az Európai Bizottságban csupán 8 női biztos van a 27-ből. Még sosem töltötte be nő az Európai Bizottság vagy az Európai Tanács elnöki tisztjét.
Bár még nem állította össze mindegyik tagállam a saját pártlistáit, és nem nevezték meg mindenhol a listavezetőket sem, az arányok azért már láthatóak, és az Európai Parlament szakemberei által készített első előrejelzés is kijött február közepén. A várakozások szerint az Európai Parlament két legnagyobb pártcsoportja, a konzervatív European People's Party (EPP) és a progresszív Socialists and Democrats (SD) is veszteségeket könyvelhet el májusban. Az SD eddig 191 tagból álló frakciója az aktuális számítások szerint 135 főre zsugorodik, de még így is megőrizheti az előkelő második helyet.
A 2014-es választásokat követően felállt SD képviselőcsoportnak 80 női politikusa van. Finnországot, Írországot, Luxemburgot és Szlovéniát csak nők jelenítik meg az SD-ben (Finnországnak két, a többieknek egy-egy képviselője van). Vannak országok, amelyek nemzeti delegációjában többségben vannak a női képviselők, mint Ausztria, Málta, Svédország, vagy éppen Hollandia. (Ausztria – 5 fős delegációból 3 nő, Málta – 3-ból 2, Svédország – 6-ból 4, Hollandia – 3-ból 2 nő). Bulgária, Ciprus, Észtország, Lettország és Magyarország egyetlen női képviselőt sem tud felmutatni az SD családban (Bulgária – 4, Ciprus – 2, Észtország – 1, Lettország – 1, Magyarország – 4 férfi képviselő).
A 2019-es kampánynak – hasonlóan a 2014-es esztendőhöz – szintén férfi vezetésével indul neki a progresszív oldal Európában. Öt évvel ezelőtt a német szociáldemokrata Martin Schulz volt az SD ún. Spitzenkandidatja, míg most a holland politikus, az Európai Bizottság első alelnöke, Frans Timmermans vezeti az európai baloldalt. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) és a Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) az a két európai pártcsoport, amely két-két - egy nő és egy férfi - csúcsjelölttel indul neki az európai kampánynak. Minden más európai párt férfit választott vezető jelöltnek a kampányban.
A tagállami listák még nem véglegesek, több jelentős európai ország jelöltnévsorának nyilvánosságra hozatala még várat magára (nem elérhető még az olasz, a spanyol, a francia, vagy éppen a román tagpártok európai listája). Az azonban már most is látható, hogy számos országban női listavezetőkkel indulnak a baloldalon. Így lesz ez Belgiumban, Németországban, Svédországban, Litvániában, Szlovákiában és Szlovéniában is, valamint Magyarországon a Demokratikus Koalíció esetében (a pártnak Dobrev Klára lett a listavezetője). A listák nemi arányait böngészve azt láthatjuk, hogy jóhéhány névsor számol női képviselőkkel előkelő helyeken (Ausztria - 5 befutó helyre 2 női jelölt, Németország - 18/9, Magyarország - 4/1, Írország - 1/0, Svédország - 7/4, Dánia - 3/1, Finnország - 4/1, Litvánia - 1/1, Hollandia - 2/1, Csehország - 2/1, Szlovákia - 3/1).
Mégis, az összkép azt mutatja, hogy a progresszív oldalon nem a 2019-es EP-választás lesz a nők áttörésének záloga. Ezt a kampányt – úgy tűnik – nem a női politikusok erőteljes szereplésével és szerepeltetésével kívánja végigküzdeni az európai progresszív oldal. Pedig az európai baloldal - ezernyi gondja között is - talán megpróbálkozhatna a biztonsági játék helyett ezen a területen az innovációval. A novemberi amerikai kongresszusi választások azt mutatták, hogy kiélezett helyzetekben kifejezetten jól teljesítettek a női jelöltek.
Az európai baloldalon azonban a nők még mindig talonban vannak. Ilyenkor nagyon messze látszik Amerika.