Jócskán elszaladtak az árak. Az emelkedés üteme az istennek sem akar alkalmazkodni az infláció kézben tartására szerződött jegybank prognózisához.
A fogyasztói árindex most már hónapról hónapra átlépi azt az évi 3 százalékos küszöböt, amikor az alapkamat szigorításával (emelésével) az MNB-nek be kellene avatkoznia a forint védelmében. De nem teszi. Sőt a fokozódó árnyomás ellenére az újabb hat éves elnöki ciklusát elkezdő Matolcsy Györgynek az idén esze ágában sincs hozzányúlni a 0,9 százalékos, lassan három esztendeje befagyott alapkamathoz.
Matolcsy arra büszke, hogy az első olyan elnök volt, aki egy teljes hivatali periódusban nem emelt kamatot: erre utoljára 2011-ben került sor. Az elértéktelenedő megtakarításaik miatt búslakodóknak persze erről egészen más a véleményük. A lakossági betétek gyakorlatilag értelmüket vesztették. A vállalati megtakarítóknak is csekély vigasz, hogy ha minden a tervek szerint alakul, akkor március végén megszűnhet betéteik negatív kamata, amelyet 0 százalékosra kíván korrigálni az MNB.
A több éves küzdelem nyomán végre emelkedő bérszínvonal egyik hatása, hogy a piaci árak is növekedésre váltottak. Arra viszont aligha gondolt bárki is, hogy eljön az idő, amikor az egy év alatt 76 százalékot drágult burgonyát - mint a kivit vagy a gránátalmát - darabonként is meg lehet venni. S ha nem is ilyen mértékben, de meglódult a többi alapvető élelmiszer ára is. Közben ne feledjük: a szüntelen növekvő lakásépítési és fenntartási költségeket az inflációs számításoknál nem is veszik figyelembe a statisztikusok, mert ezt a területet beruházásnak tekintik.
Matolcsy folyamatosan a töretlen gazdasági növekedésre esküszik, amit az alacsony kamatokkal kíván ösztönözni, nem is eredménytelenül. Lelki szemei előtt a pénzét folyamatosan elköltő állampolgár képe lebeg. S valóban: azokon a családokon, amelyeket jótékonyan érintettek a béremelések, erőt vett a vásárlási láz, és morogva bár, de költenek. A kevésbé szerencsések számára azonban csak a morgás marad.