Néhány nap kellett csak hozzá, hogy az Orbán-kormány két, betonkeménynek tűnő kommunikációs panele megrepedezzen. Kiderült: nem mi óvjuk meg a keresztény Európát a migrációtól, hiszen a déli kerítés megkerülésével bevándorlók tízezrei utaznak át rajtunk Ausztriába – ráadásul, a „megvédett" közösség rég nem tekinti Magyarországot keresztényi államnak, európainak is alig.
A Fidesztől szabadulna pártcsaládja, az unió kereszténydemokratáit összefogó Néppárt: nemcsak kínos, de az európai parlamenti választások előtt veszélyes is számukra a polgári szalonban ordítva migránsozó, bicskáját a thonet asztalba állító vidéki rokon.
Orbán Viktor híveinek mindez annyit jelenthet, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik, még keményebben kell kitartaniuk vezérük mellett. Pedig a kudarc a propaganda egy fontos, veszélyes következményére is rámutat – már azon túl, hogy a látványkerítés minden magyarnak 27 ezer forintjába került.
A következmény az, hogy minden alkalommal, amikor a Fidesz megvédi az országot valamitől, szegényebbek leszünk. „Megvédtek" minket a menekültektől, akik a többség számára láthatatlan és félelmetes ellenséggé váltak. Megvédtek a „sorosista" szervezetektől is: a hatás nem maradt el, ott tartunk, hogy a civil kifejezés szitokszóként sziszeg, az ország egyik legjobb egyeteme pedig Bécsbe költözik. Most akarják megvédeni az MTA ingatlanállományát – ahogyan korábban a magánnyugdíjpénztári vagyont einstandolták.
A védelem hangsúlyozása önmagában is ellenségképet produkál, újabb falakat állít közénk. Évek óta nincs érdemi párbeszéd ellenzéki és kormánypárti tábor között, helyette dróthálók résein fröcsögünk egymásra jól körülzárt táborainkból. Közben a migránsmumus átsétál a megosztott, indulataitól vergődő országon. Körül se néz – minek maradna ennyi kerítés között.