;

Fidesz;szélsőjobb;Európai Néppárt;

- Hitlerjugend meg a többiek

Pakoljuk össze, amit eddig tudunk, láttunk, olvastunk hallottunk. Belátom, lesz ebben az összeállításban némi célzatosság, nyilván lehetne választani más híreket, nyilatkozatokat, megnyilvánulásokat is. Mégis, kijelenthető, a kormánypárti emberek kommunikációja - tendenciáját tekintve - nagyon is egy irányba mutat: hogy a Fidesz jobban érezné magát egy másik pártcsaládban. Ott, ahol a szélsőséges gondolatok is otthon érzik magukat. 

Fontosságát tekintve az első helyre helyezem a Magyar Nemzet csütörtöki szerkesztőségi cikkét, amely teljes egyértelműséggel beszél a Fidesz Néppártból való távozásának szükségességéről, és az új szövetség létrehozásáról. Gulyás Gergely, a kormánypárt kancelláriaminisztere még aznap reagált az írásra, noha a Fidesz politikusai többnyire azzal szokták elhárítani az ilyesfajta kérdéseket, hogy újságcikket nem kommentálnak. Hát most megtették, és látszólag meg is cáfolták saját lapjuk névtelen írását. De mi, akik a kremlinológiában és az összeesküvés elméletekben egyaránt jártasak vagyunk, nem dőlünk be az ilyen cáfolatoknak; jól tudjuk, hogy az ilyen állásfoglalások nem véletlenül születnek, kiváltképp a jobboldalon nem, ahol éppen mostanában hajtottak végre egy még a korábbinál is erősebb központosítást a média területén. 

A Magyar Nemzet közlése tehát – állítom – nagyon is Orbán akaratából született, egyfajta fenyegetésként a néppárti politikusok számára. Fogadjuk csak el, hogy a kormánylap írása nem magától a szerkesztőségtől eredt, legfeljebb az egyenes vonalú szándékon tűnődhetünk egy picit. Ugyanakkor, ha hozzátesszük ehhez a másik elemet, jelesül Bayer Zsolt remekét, amely ugyancsak a Fidesz távozását tartja a követendő útnak, máris beláthatjuk: egy olyan szereplő felbukkanása és véleménye, aki jobban érzi magát a szélsőjobb környékén, egyértelműsítheti az Orbán Viktor által kijelölt utat. Aki a saját szájával nem mond mást, mint amit szokott: népi bölcsességgel kerüli el az világos állásfoglalást, nyugalom, mondja, csigavér. 

Hát ez az. Csigavér. És vajon miként fér bele ebbe a meghatározásba a harmadik elem, G. Fodor Gábor kívánsága, aki Viktorjugend felállításáról ábrándozott? Nem, nem Hitlerjugendről, és azt sem gondolom, hogy G. Fodor Führerként tekint a miniszterelnökre, de egyfajta Vezérként igen. Olyanra, akinek szüksége van őt fenntartás nélkül követő ifjakra, olyanokra, mint a Hitlerjugend tagjai voltak. A példa tehát nem a náci ifjúsági csapatok mintájára épülő szerveződések követelését sugallta, sőt – megengedem – még a jobbikos feleség karlendítésével sem teljesen rokonítható, de kétségbevonhatatlanul a szélsőjobb felé mutat. 

Abba az irányba, ahonnan hívó jelzések érkeznek a Fidesz számára, és ahová a Magyar Nemzet, Bayer Zsolt és – ez alapján kijelenthető – G. Fodor is vinné a pártot, és vele Magyarországot. Még egy adalék ehhez: a Fidesz, maga a kormányfő is, kardot rántott a jobbikos karlendítés miatt. A Hitlerjugend, úgy látszik, nem éri el az ingerküszöbüket.

Arrafelé ez elfogadott.