Semmilyen teológiai érv nincs arra, hogy egy másik ember életében turkáljunk – hangzott el Garrard Conley Eltörölt fiú című könyvének bemutatóján. A kötet egy baptista lelkész fiának történetét mutatja be, s azt az utat, amelyet a homoszexualitásából kigyógyító program és a hite közti döntése során meg kellett tennie. Az önéletrajzi regény kapcsán Laborczi Dóra újságíró, evangélikus teológus és Papp András, a Keresztények a melegekért csoport egyik alapítója beszélgetett az intézményesített hit és a homoszexualitás kapcsolatáról. - Alapvetően nem nyitottak a keresztény közösségek a melegek felé, aminek biblikus háttere is van, s bár azok bizonyos szempontból megkérdőjelezhetetlenek, mégis az adott kontextusban érdemes őket vizsgálni – emelte ki Laborczi Dóra. Ő úgy véli, az egyházon belül is nagyobb figyelmet kellene fordítani számos más problémára, mint például a családon belüli, vagy a gyerekeket érintő erőszakra, és nem ennyire égető problémaként kezelni például egy – konzervatív szempontból akár támogatható – monogám meleg párkapcsolatot.
Sokan teljesen félreértik a homoszexualitást: azt gondolják, hogy ez a mértéktelenség egy formája – vetődött fel, mire Papp András megjegyezte, ő is hallott már olyan érvelést, hogy ha valaki egyre mélyebbre jut a szexuális bűnökben, az a végén homoszexuális lesz. Úgy látja, ennek nagyon sokszor az az oka, hogy az emberek nem találkoznak igazából homoszexuálisokkal. S bár a homoszexualitás megélése minden egyén esetében más és más, ahogy annak nyilvánosság előtti vállalása is (akárcsak a heteroszexualitás esetében), az információhiány és félreértelmezések elkerülése kizárólag őszinte kommunikációval valósítható meg – vélekedtek a beszélgetőpartnerek. Papp András hangsúlyozta, a Keresztények a melegekért szervezet az LMBT csoportok és a keresztények közti párbeszéd előremozdításán dolgozik. Különféle csoportokhoz tartozó embereket szeretnének egy fedél alá terelni, hogy megismerjék egymást és túl tudjanak lépni a sztereotípiákon. - Ez egy erősen kivehető hang minden keresztény felekezetben: a női lelkészséggel kapcsolatos vitákban is előkerül a probléma, miszerint a következő lépés majd az lesz, hogy a melegek is lehetnek lelkészek, és házasodhatnak – hangsúlyozta Laborczi Dóra. – Egy babonás, furcsa félelmek által irányított láncolatra van ez a gondolatmenet felfűzve: az első a női lelkészség, majd onnantól jön a homoszexualitás és a világégés – tette hozzá nevetve. Ezeknek a problémáknak a gyökere gyakorta az – ahogy az a könyvben is megjelenik –, hogy sokan kizárólag a szexualitásánál ragadják meg az embert, és azzal teszik egyenlővé. Erősen megkérdőjelezhető azonban, miért gondoljuk bárkiről is azt, hogy egész lénye kizárólag a szexualitásából következik – hangsúlyozta a teológus.
Magyarországon egyáltalán nem könnyű kereszténynek és homoszexuálisnak lenni egyszerre – derült ki a beszélgetés során. Bár vannak olyan egyházi közösségek, ahol valamilyen mértékben elfogadott a homoszexualitás, ez az adott gyülekezeten épp annyira múlik, mint a pap vagy a lelkész hozzáállásán. Hazánkban nincs ugyan reparatív („kigyógyító”) terápia, de azért vannak olyan lelkészek, akik azt tűzték ki célul, hogy embereket gyógyítsanak, amennyiben valaki igényli azt. Míg mások nem a homoszexualitást, hanem a homoszexuális aktust tartják bűnös dolognak, így elfogadják a melegeket, amennyiben azok cölibátust tartanak. De olyan egyházi személy is van, aki szívesen megáld meleg párokat, noha az egyházjog szerint összeadni nem is tud.
Több külföldi példa is van azonban, amely azt mutatja, kialakítható az egyházak részéről is a homoszexualitások iránti megengedőbb álláspont. Hazánkban kiemelkedő e téren a Mozaik Közösség, amely az LMBT keresztények által létrehozott csoport. A szervezet kapcsán Laborczi Dóra megjegyezte, számára is fontos momentum volt látni, mennyit jelent az ott lévő embereknek a liturgia. S megjegyezte: ez nem úgy működik, hogy vagy meleg vagy keresztény valaki.
