műtárgyak;Esterházy-kincsek;

Az Esterházy-kincsek részét képező vezekényi tál

- Nincs ítélet az Esterházy-kincsekről

A Fővárosi Törvényszék felfüggesztette az Esterházy-kincsek polgári perét. Az Esterházy Magánalapítványnak most a közigazgatási bíróság előtt kell bizonyítania, hogy a per tárgyát képező, mintegy 260 műtárgy kétséget kizáróan őt illeti.

Ahogy lapunk arról elsőként beszámolt, február végén hatályon kívül helyezték a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásának rendjéről szóló 2013-as kormányrendeletet. Az átmeneti rendelkezések szerint elsőként nem a magyar államnak kell lemondania egy-egy vitatott eredetű műtárgy tulajdonjogáról, hanem az igénylőnek kell kétséget kizáróan bizonyítania: a műtárgy tulajdonjoga őt illeti. Akkori cikkünkben jeleztük: ez valamiképpen érintheti a legnagyobb, egyben maradt közép-európai főúri gyűjtemény, az Esterházy (fraknói) kincsekért folyó polgári pert, amelyet az Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) és az Eszterháza Központ ellen – miközben a magánalapítvány restitúciós pert is kezdeményezett a közigazgatási bíróságon. Mintegy 260 műtárgyról van szó – ezek közül hetvenet időközben Fertődre szállítottak −, a kollekció eszmei értéke 100 millió euró. Sejtésünk beigazolódott: a korábban ígért ítélethozatal helyett pénteken a Fővárosi Törvényszék felfüggesztette a polgári pert.

„A felperes 2016 decemberében műkincsekre vonatkozóan – az akkor hatályos jogszabály alapján –igénybejelentést tett a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. részére, és ezt követően indította meg a jelen polgári pert. Az igénybejelentés lényegében a jelen perben a felperes által megfogalmazott körülményeknek az ismertetésére és az azok megalapozottságát alátámasztó érvelésre vonatkozott. A Miniszterelnökséget vezető miniszter – mint a kulturális örökség védelméért felelős személy, jogszabályokban meghatározott jogkörében eljárva – a közigazgatási eljárásban annak idején értékelte azokat a tényeket és körülményeket, amelyek alapján eldönthető volt, hogy kétséget kizáróan bizonyítható-e: a vagyontárgy állami tulajdonjoga jogszerű eljárás során keletkezett-e és az állam tulajdonjoga az igénylés időpontjában is fennállt-e. A felelős miniszter akkori határozatával azt állapította meg, hogy a felperes által a jelen perben is igényelt vagyontárgyak állami tulajdona jogszerűen keletkezett és az a 2016 decemberében benyújtott igénylés idején is fennállt, ezért a felperes kérését elutasította” – olvasható a bírói indoklásban.

„Ezt követően a magánalapítvány a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon keresetet nyújtott be a határozat bírósági felülvizsgálata érdekében, amelyet a bíróság elutasított. A Fővárosi Törvényszék 2018 februárjában az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte: az elsőfokú bíróságot a per folytatására, valamint újabb határozat hozatalára utasította. Utóbbi eljárás jelenleg még folyamatban van.” A Fővárosi Törvényszék szerint – tekintettel az új restitúciós rendeletre − a közigazgatási eljárás a jelen per eldöntése szempontjából előkérdés: amennyiben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a jelenleg még folyamatban lévő eljárása végén elrendeli a perbeli műkincsek kiadását, akkor ugyanezen tárgykörben a Fővárosi Törvényszéken már nem hozható ítélet. Ha azonban a közigazgatási eljárás ezzel ellentétes eredménnyel jár, akkor nincs akadálya, hogy az ügyben a jelen bíróság döntsön.

A kincsek 90-95 százaléka a Tanácsköztársaság idején, köztulajdonba vett műkincsként került Budapestre az Iparművészetibe – a magánalapítvány történészei állítják, ezt dokumentumok igazolják. A javakat visszakapva IV. Esterházy Miklós 1920-ban, utóda, V. Esterházy Pál 1923-ban kötött letéti szerződést az Iparművészeti Múzeummal. A hitbizományi javak 1949-es államosításának jogszerűségét a magánalapítvány vitatja.      

Méltó körülményeket akarnak„2013 kora őszén, még korábbi restitúciós kormányrendelet megszületése előtt az akkor még élő Esterházy Melinda hercegasszony tanácsadója felkereste a Miniszterelnökséget, hogy a kincsek tulajdonjogát tisztázzák. Ebben akkor egyetértés volt a felek között” – állította lapunknak az Esterházy Magánalapítvány képviselője. „A következő három évben kézről kézre adtak bennünket, de nem történt semmi. Egy államtitkári szintű találkozón azt ígérték, két-három héten belül végre döntenek, de ez után is több hónap telt el anélkül, hogy bármi is történt volna. Ezek után nyújtottunk be szabályos restitúciós kérvényt. Időközben 70 műtárgyat elindítottak az Iparművészeti Múzeumból a fertődi kastélyba. Ekkor indítottunk újabb pert, ami nem tulajdonjogi perként indult: ideiglenes intézkedést kértünk a törvényszéktől, hogy kötelezze az Eszterháza Központot, szállítsa vissza a műkincseket az Iparművészetibe, kötelezze a budapesti múzeumot, fogadja vissza a műtárgyakat, és kötelezze az Emmit, ne adjon ki több engedélyt az érintett műtárgyak Fertődre szállítására. Ezeknek a kincseknek Magyarországon, közgyűjteményben, Budapesten van a helyük , mert így biztosított, hogy a lehető legtöbb ember láthassa, a lehető legtöbb kutató elérhesse. Fertőd viszont, bármennyire gyönyörű is, évente csak néhány ezer turistát fogad. Ott nincs kutatói, kezelői infrastruktúra, hiányoznak a bemutatás feltételei. Ez egy nagyon komoly műtárgyegyüttes, amihez méltatlan a babaházszerű, enteriőrszerű, tájházjellegű kiállítgatás. Az a típusú műtárgybemutatás, hogy ebben az ágyban aludt Mária Terézia, ebből a kehelyből ihatott volna, ha itt jár, nem a fraknói kincsek minőségének megfelelő.” A magánalapítvány képviselője állítja, folyamatosan nyitottak a tárgyalásra, és amennyiben bebizonyosodna a tulajdonjoguk, akkor sem vinnék a ma már ausztriai Fraknó várába a kincseket.   
Csak egy jogi nonszensz?Az alperesek egyik jogi képviselője kétli, hogy abban az esetben, ha bizonyítani tudná az Esterházy Magánalapítvány a tulajdoni igényének a jogosságát, ne vinné Ausztriába a kincseket. „De nem tudja: a kincsek 1949-ben a hercegi hitbizományok államosításával jogszerűen kerültek állami tulajdonba” – állította lapunknak. „A magánalapítvány azt szeretné bizonyítani az osztrák jogra hivatkozva, hogy a kérdéses műkincsek polgárjogi értelemben a fraknói vár tartozékai, így az államosítás hatálya nem terjed ki rájuk. És mivel Ottrubay Melinda apportként beletette a várat a magánalapítványba, így szerintük a kincsek a fraknói gyűjtemény részei. Ez viszont szerintem egy jogi nonszensz. Felkutattuk az 1930-as évek Esterházy-vagyonának leltárait. Van benne egy osztrák és egy magyar leltár, a a perelt műtárgyak csak az utóbbiban vannak feltüntetve. A fraknói vár leltára arról is említést tesz, hogy a bécsi hadi múzeumnak kölcsönadott tárgyakat, de a Budapestre került kincsekről nem tesz említést. Pedig az volna a logikus: ha feljegyzem, az egyik barátomnak adtam kölcsön 500 ezer forintot, akkor azt is felírom, hogy egy másiknak pedig tízmilliót. Maga V. Esterházy Pál, aki 1956-ban menekült ki Nyugatra, a halálig sosem említette, hogy ezek a kincsek az osztrák gyűjtemény részei, ahogy Ottrubay Melinda sem” – állította lapunknak az alperesek egyik ügyvédje.

Az újonnan kinevezett tagok megbízása két évre szól.