A magyar kormány 2011-ben jelentette be, hogy a cégeknek lehetőségük lesz a társasági adójukból a látványsportágakat – ebbe a körbe tartozik jelenleg a jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, vízilabda – támogatni. Tavaly év végéig a rendszer elindítása óta összesen 522 milliárd forint tao-pénz érkezett ezekhez a sportágakhoz, a legtöbbet, 228 milliárd forintot a labdarúgás kapott.
A támogatás felhasználását az Európai Unió határozta meg, létesítményfejlesztés és építés mellett eszközök, sportruházat beszerzésére, illetve meghatározott mértékig az amatőr sportban dolgozók bérezésére fordítható az összeg. Az élsport az előírások szerint nem részesülhet a taóból.
A támogatásokra az egyesületeknek minden évben pályázni kell, a sportági szövetségek döntenek arról, kinek az igénylését fogadják el és 2014. január 1-ig a Népstadion és Intézményei (NSI) ellenőrizte a támogatási összegek jogszerű felhasználását. Az NSI azonban öt évvel ezelőtt megszűnt és az ellenőrzés a 300 millió forintot meghaladó sportágfejlesztési programok esetében a szövetségek feladata lett, a kisebb összegek jogszerű felhasználása az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) Sportállamtitkárságához tartozott. A gondot az jelentette, hogy az NSI-től nagyon komoly – másfél-két éves vagy még nagyobb lemaradással – kapták meg az ellenőrzési feladatokat a szövetségek.
Lapunk a labdarúgó- és a kézilabda-szövetséget (a két legnagyobb tao-felhasználót) kereste meg, mindkét helyről azt a választ kaptuk, hogy öt éve próbálják utolérni magukat az ellenőrzés terén, eddig mérsékelt sikerrel. Mindkét szövetség elektronizálta az elszámolási folyamatot, már nem kell a papírral vesződni, ezzel sikerült is némileg csökkenteni a lemaradást, de egyelőre reménytelennek tűnik, hogy az állami források felhasználásának ellenőrzésében utolérjék magukat a sportági szervezetek. Tovább nehezíti a helyzetüket, hogy idén január 1-től a jogszabály megváltoztatása után immár a 300 millió forintot el nem érő támogatások útjának kontrollja is szövetségi feladat lett. Lapunk megkérdezte az EMMI-t, miért került további teher az ellenőrzéssel megbirkózni nem tudó szövetségek vállára, az alábbi válasz érkezett.
"A sportról szóló 2004. évi I. törvény 2019. január 1. napján hatályba lépett módosításával az amatőr sportszervezetek 300 millió forintot nem meghaladó sportfejlesztési programjai elszámolásának teljes ellenőrzési folyamata a sportág országos sportági szakszövetségéhez került, mely módosítás oka éppen az ellenőrzési folyamat gördülékenységének és hatékonyságának növelése volt."
A kézilabda-szövetség tájékoztatásából kiderül, hogy minden tao-felhasználót három lépcsős rendszerben ellenőriznek: a sportszervezeteknek három havonta előrehaladási jelentéseket kell benyújtaniuk, ezekben beszámolnak arról, hogyan haladnak a beszerzésekkel, a megkapott támogatás felhasználásával. A szövetség ellenőrzi az információkat, ha szükséges, akkor részelszámolást – ha szükségesnek gondolja, fotódokumentációt – kér vagy létesítményfejlesztés esetén helyszíni szemlén győződik meg arról, hogy minden szabályszerűen történik-e.
A támogatási időszak lejárta után 30 napon belül a sportszervezeteknek tételes elszámolást kell benyújtaniuk az összeg felhasználásáról, minden kiadást számlákkal, szerződésekkel, visszaigazolt megrendelő lapokkal vagy leltári ívekkel kell igazolni. Ha szükséges, a szövetség kérhet szülői nyilatkozatot is (például arról, hogy a sportoló gyermek valóban kapott-e új melegítőt).
A sportegyesületeknek a taotámogatás felhasználásáról minden igazolást tíz évig meg kell őrizniük. Kérdésünkre, hogy az ellenőrzés végéig, azaz másfél-két évig is tárolni kell-e egy elszakadt, de taotámogatásból vett mezt, cipőt, azt a választ kaptuk, erre nincs szükség, de ezek selejtezését is megfelelően dokumentálni szükséges.
A tao rendszere egy nagy csapda: egyrészt óriási szükség van rá, nélküle sokkal rosszabb körülmények között működnének a sportegyesületek, másrészt kiszolgáltatottá teszi a szövetségeket. A hatalom bárkit, bármikor elmozdíthat a helyéről azzal az indokkal, hogy nem tesz eleget törvényben meghatározott kötelezettségének, úgy használ fel állami forrásokat, hogy az előző évi kiadásokkal még nem számolt el.
