;

Európa;sajtószabadság;

Már több mint két hónapja minden hétvégén demonstrálnak Szerbiában

- Nincs demokrácia sajtószabadság nélkül

Mind több országban vonulnak az utcára a média függetlenségét követelve. A megmozdulások azonban eddig nem hozták meg a remélt eredményt.

A Balkán mintha kezdene magára találni. A félsziget országaiban az emberek egyre kevésbé fogadják el azt, hogy a hatalom azt tesz a médiával, amit akar. Ugyanakkor a probléma nem csak a régió országait érinti, hanem olyan államokat is, amelyek már több mint egy évtizede az Európai Unió tagjai. A hamburgi Spiegel legutóbbi számában arról írt, az újságok halála a demokráciát is veszélyezteti.

A lap költői kérdése így hangzott: „Mennyi zsurnalizmusról mondhat le egy demokrácia?” Ez a dilemma az Egyesült Államokban is felmerül, ahol Donald Trump elnök folyamatosan hiteltelenné akarja tenni az őt bíráló médiát. A balkáni közvélemény magára találása azért nagy szó, mert e társadalmakat a délszláv háborúk óta sokat bírálták, amiért túl megengedők a mindenkori, a demokráciát nem éppen tisztelő kormányzattal szemben.

SZERBIÁBAN már több mint két hónapja tüntetnek minden szombaton, egyebek mellett a hiteles tájékoztatásért. Ana Brnabic kormányfő, illetve a szerb elit felettébb rossz néven vette, hogy a Freedom House idei jelentésében „részben szabadra” minősítette vissza a szerb média függetlenségét. Pedig éppen ezt kifogásolják a tüntetők is, úgy vélekednek, hogy a közszolgálati média, az RTS televízió a kormány szócsövévé vált Aleksandar Vucic elnök vezetése alatt, s  szinte egyáltalán nem számol be az ellenzéki politikusok megnyilatkozásairól. A Freedom House listáján a demokrácia tekintetében Szerbia mondhatta magáénak az egyik legnagyobb zuhanást Nicaragua, Tanzánia, illetve Venezuela mellett. 

Független médiumok természetesen vannak az országban, de az állam, vagy a kormányhoz köthető oligarchák tulajdonában lévő médiaházak rendkívüli elfogultak. A szerb kormány jelentős összegeket költ a médiára, saját sikereinek népszerűsítésére. Orosz, illetve török mintára kormányhoz közeli vállalkozók vásárolják fel a televíziós csatornákat, amint ez nemrégiben a B92 utódával, az O2 televízióval történt. Az oknyomozó újságírás szinte kiment a divatból az újságírók elleni politikai és gazdasági fenyegetések miatt.

HORVÁTORSZÁGBAN múlt szombatra szervezett tiltakozó megmozdulást a helyi újságírószövetség. A szervezet szerint folyamatosan korlátozzák a média szabadságát. A nemzetközi újságírószervezet, a Riporterek Határok Nélkül szerint a korrupciót, a háborús bűnöket, a szervezett bűnözést feltáró újságírókat gyakran fenyegetik, s lejárató kampányok áldozataivá is válnak. A horvát törvények szerint a „köztársaság lejáratása” is bűnügynek számít, ráadásul ennek értelmezése meglehetősen tág. 

Miközben a kormányzat azt állítja, az országban teljesen szabad a média, független újságírók szerint a jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) uralta kabinet álhíreket terjeszt a politikai ellenfelek lejáratására. Különösen az utóbbi két évben durvult el a helyzet.

A Horvát Újságíró Szövetség (HND) elnöke, Hrvoje Zovko egyenesen úgy vélekedett, hogy sosem látott üldözésnek vannak kitéve az újságírók és a média képviselői. A múlt szombati tüntetésen is többek között azt követelték, hagyjon fel a hatalom azzal a gyakorlattal, hogy perek indításával helyezi nyomás alá az újságírókat. Jelenleg elképesztően sok, összesen 1160 bírósági eljárás zajlik, s mintegy 300 ezer eurónyi összeget követelnek az újságíróktól. Különösen sok eljárást indít a horvát állami média, a HRT: összesen 36 újságírót fogott perbe, akiktől 2,2 millió kunát követel. A helyi törvények értelmében az újságírókat akár egész éves fizetésük megvonásával is sújthatják, akár abban az esetben is, ha pontos, a tényeknek teljességgel megfelelő információt tesznek közzé. 

MONTENEGRÓBAN néhány hete demonstrálnak a demokráciáért, a megmozdulások résztvevői a – a szerb tüntetőkhöz hasonlóan – azt követelik, hogy a közszolgálati televízió hitelesen számoljon be a belpolitikai történésekről. Milo Djukanovic elnököt, aki már majdnem 30 éve áll az ország élén, az emberi jogok lábbal tiprásával, a médiaszabadság csökkentésével, a társadalom minden szegmensét átható korrupcióval vádolják. 2016 végén módosították a közszolgálati rádiózásról és televízióról szóló törvényt, amely 2017 szeptemberében lépett életbe. A cél az RTCG függetlenségének biztosítása volt, ebből azonban nem sok valósult meg.

Itt sem ritkák az újságírók elleni verbális és fizikai támadások. Utóbbira 2004 óta 76 eseten volt példa. Mint a Freedom House jelentésében közölte, nagy részüket mind a mai napig nem tárták fel. Nagy visszhangot keltett a Vijesti című lap oknyomozó újságírója, Olivera Lukic elleni tavaly májusi támadás: saját otthona előtt okoztak súlyos sérüléseket neki.  

Magyarország sereghajtó lettAzt már nemcsak a magyar ellenzék és ellenzéki újságírók állítják, hogy bajban a magyar sajtószabadság, s bár hazánk EU-tagország, sok tekintetben egyre inkább Oroszországra és Törökországra hasonlít. Magyarország minden nemzetközi elemzés szerint egyre autokratikusabbá válik. A Freedom House és a Riporterek Határok nélkül értékelésében az Orbán-kormány regnálása idején - 2010-2018 között - hazánk majd 50 helyet zuhant a sajtószabadság  rangsorban. Tavaly már csak a 73. helyet foglaltuk el a vizsgált 180 állam között. Ez a helyezés annak tükrében még ijesztőbb, hogy például Szlovákia a Kuciak-gyilkosság nyomán felszínre került anomáliák következtében tíz helyet rontott, de még így is a 27 helyen áll. Régiónk országai közül Csehország 21, Szlovénia 23, Ausztria 24, Szlovákia 27, Lengyelország 34, Románia 38, Horvátország 44, Szerbia pedig 49. helyen áll, mindegyik sokkal előbb nálunk. Az Európa Tanács fel is szólította a magyar hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a szabad sajtót, ami azért különleges, mert ilyen típusú felszólításokat nem uniós országokhoz szoktak intézni. Az idei értékelés vélhetően még rosszabb lesz, hiszen tavaly év végén jött létre az a médiaholding, amely szinte a teljes vidéki médiát és a kormányközeli médiát egy kézbe koncentrálta és gyakorlatilag kormányzati felügyelet alá vonta. Miközben a szomszédos országokban folyamatosak a tüntetések, Magyarországon a romló helyzet ellenére gyakorlatilag eltűnt az második Orbán-kormány megalakulása után létrejött Egymillióan a sajtószabadságért mozgalom is.  

Végre ébredezik Európa

Daphne Caruana Galizia máltai oknyomozó újságíró 2017 októberében történt meggyilkolása, majd a szlovák Jan Kuciak és menyasszonya 2018 februári kivégzése fordulópontot hozott. A sajtószabadság kérdésével foglalkozó nemzetközi szervezetek már a 2017 tavaszán kiadott éves értékelésben jelezték, hogy nagy a baj, 13 éves mélypontra került a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága, de a két tragikus esemény kellett ahhoz, hogy a vészcsengő döntéshozói szinten is megszólaljon. Addig az aggasztó számok ellenére – csak 2017-ben 78 újságírót és 312 jogvédőt öltek meg világszerte és 326 újságírót börtönöztek be - Európa abban ringatta magát, hogy mindez csak a harmadik világ országait, illetve Törökországot és Oroszországot érinti. Az idén februárban viszont az Európa Tanács is kimondta, hogy a második világháború óta nem volt ilyen törékeny helyzetben az európai sajtószabadság, a helyzet javításához mielőbbi határozott politikai intézkedésekre van szükség.

Európa immár hivatalosan is rádöbbent, nem csak arról van szó, hogy több támadás és fenyegetés éri az újságírókat, s az EU tagországaiban is történhetnek maffiaszerű újságírógyilkosságok, hanem immár egyre több európai országban születnek a szabad sajtó működését korlátozó intézkedések, s a közszolgálati média egyre erősebb kormányzati kontroll alá kerül. Mindennek következtében torzul a médiapiac, fokozódik az újságírók és sajtótermékek ellehetetlenítése, a tulajdonosi és tőkekoncentráció egyes kelet-közép-európai uniós tagországokban is – elsősorban Magyarországon, Lengyelországban, Horvátországban és Bulgáriában – már konkrétan fenyegeti a sajtó sokszínűségét, függetlenségét és kiegyensúlyozottságát. A sajtószabadság hanyatlásának hátterében pedig az “erős vezetők” politikája áll.

Uniós szinten megtörténtek az első lépések. A Bizottság javaslatot készített a tagállamok újságíróit és forrásaik kötelező jogi védelmét szavatoló intézkedésre. Az EP szintjén pedig felmerült az újságírókat elbátortalanító tagállami jogi eljárásokat korlátozó közös uniós jogalkotás szükségessége, illetve a határokon átnyúló oknyomozó újságírói projektek uniós finanszírozásának szükségessége. Egyelőre nem tudni, hogy a 2020 utáni uniós büdzsében lesznek-e erre állandó források. 

Nem adják felJan Kuciak és menyasszonya meggyilkolása fejre állította a szlovák politikai életet. Belebukott nemcsak a regnáló  kormány, hanem a szlovák politikát évtizedek óta meghatározó Robert Fico is. Vagyis leválthatatlannak, elmozdíthatatlannak hitt közszereplőknek kellett távozniuk és gazdasági háttérországukból is buktak le, kerültek rácsok mögé, vagy eljárás alá fontos szereplők. Ehhez azonban kellett a lakosság kiállása is, az az egész országra kiterjedő tüntetéshullám, amely a Fico lemondásáig tartott. Bár még nincsenek meg a gyilkosság tettesei és konkrét megrendelői, a nyomozás folyik, létrejött a Kuciak nevét viselő oknyomozó központ és a hatóságoknak azért is felelniük kell, mert kiderült, hogy még Kuciak meggyilkolása előtt a gazdasági rendőrség nyomozást indított ellene és mintegy 20 újságírót világítottak át törvényellenesen. A fiatal újságíró meggyilkolásának évfordulóján, február végén újra tömegek vonultak utcára a sajtószabadság védelmében. 

Philippe Barbarin ügyvédje közölte, hogy fellebbezni fognak a bíróság döntése ellen.