Alig egy évtized múltán valóra válik Szíjjártó Péter jóslata: Skandinávia egyetlen hatalmas no-go zónává válik, a hajdani Svédország helyén kikiáltott Malmöi Kalifátus megtámadja Finnországot, Norvégia, hogy mentse a menthetőt, megkezdi az Izland elleni inváziót, Dánia pedig revánsot akarván venni az 1940-es Weserübung-hadműveletért megindul Németországnak.
Nem nyughatnak a Benelux-államok sem, a belgiumi flamandok kimondják a Hollandiához csatlakozást, mire a vallonok előkaparván a régi szerződéseiket a franciáktól és a spanyoloktól kérnek segítséget. A kirobbanó konfliktusban a déli seregek felrobbantják a hollandiai gátakat, a tenger elől menekülők elárasztják Luxemburgot, mely belerokkan a migránsválságba. Ausztria és Svájc Liechtenstein miatt megy ölre, hegyivadászok nyomulnak be Vorarlbergbe, a tiroli hegyek között viszont megállítják őket az osztrákok, akik testvéri segítséget kapnak a dél-tiroli partizánoktól. Ezzel Itália is belekeveredik a konfliktusba, s ha már így alakul, gyorsan megszállja a dél-svájci olasz területeket. A kontinentális helyzet láttán Nagy-Britanniában ugyan feléled a birodalmi eszme, ugyanakkor a Brexit okozta sokk hatása alatt még mindig bolgár, román és görög kölcsönökre szorul, amióta a vendégmunkások kikergetése miatt összezuhant a gazdasága.
Persze ilyen jövőképhez még egy sci-fi írónak sincs elég fantáziája, ám nagyjából efféle apokalipszis esetén lehetne komolyan venni Orbán Viktor legutóbbi bejelentését: kormányának célja, 2030-ra az EU öt legélhetőbb és legversenyképesebb állama közé kerüljön Magyarország. A hogyan-miként persze ezúttal is elmaradt, bár nem újdonság, hogy a nagy ívű beszédek és a valóság nem feltétlenül harmonizálnak. A miniszterelnök szokás szerint pontokba szedte mondandóját, ezúttal fél tucattal sokkolta hallgatóságát, s a hasonlóság miatt bizonyosan sokaknak felrémlett a kék nyakkendős múlt. S beugrott az a másik hat pont. Azok közül is a negyedik.
A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.