A „legmagasabb helyekről” a közelmúltban kétszer is azzal söpörték le a sajtó korrupcióra vonatkozó kérdéseit, hogy az ország gazdasága dübörög, a nemzeti vagyon nő és ilyen körülmények között lehetetlen korrupciót kiáltani, mert a korrupt államok gazdasága nem fejlődik. Ezt mondta Orbán Viktor a január 10-én tartott Kormányinfón és ezt nyilatkozta Domokos László ÁSZ-elnök decemberben a Magyar Időknek.
Tetszetős érvek ezek, csak az a baj velük, hogy semmi nem igaz belőlük. A Fidesz által nálunk meghonosított intézményesített korrupció nemcsak hogy nem csökkenti a gazdasági növekedést, hanem bizonyos esetekben még fokozza is. A baj az, hogy ebből csak a kiválasztottak profitálnak.
Minden korban és régióban megvannak és meg is voltak a korrupció sajátos formái, amelyek elemzése hosszú tanulmányok tárgya lehetne. A Fidesz nagy találmánya az intézményesített korrupció, amely erre az országra jelenleg is jellemző, és amely Lánczi András szerint a Fidesz „legfőbb politikája”. Ennek az összes többitől eltérő egyik fő jellemzője, hogy a korrupció feltételeit maga az állam teremti meg a személyre és célra szabott jogalkotásával és az állam szervezetei az azokhoz delegált „megbízható” pártkáderek révén gondoskodnak ezen feltételek érvényre jutásáról. A másik fő jellemző pedig az, hogy a korábban ismert, a köztudatban korrupciónak elkönyveltnél nagyságrendekkel nagyobb összegekről, sok-sok milliárdról van szó. Maga a korrupció pedig abban ölt testet, hogy a kiválasztott párt-közeli oligarcháknak (v. ö. NER-lovagok) ez a rendszer verseny nélküli, kockázatoktól mentes gazdagodást garantál, mégpedig első sorban állami forrásokból, köztük első helyen említve az egyelőre még bőségesen áramló EU-támogatásokat. Tehát a Fidesz-féle korrupció lényege a közpénzek magánzsebekbe csatornázása – ahogy ezt már sokan és sokszor leírták.
Az intézményesített korrupció sajátja az, hogy a korrupt rendszer keretei között megvalósított tevékenység eredménye ugyanúgy hozzáadott értéket hoz létre, mintha a feltételek tisztességesek lennének. Könnyű belátni, hogy attól, ha egy megbízást nem tisztességes eszközökkel nyernek el, a megbízás alapján megvalósuló létesítmény, vagyontárgy bekerülési értéke ugyanúgy része a GDP-nek és a nemzeti vagyonnak, mintha minden rendben lenne. Sőt, ebben a rendszerben az a perverz összefüggés is létezik, hogy a korrupció mértéke és a gazdasági növekedés között egyenes arány áll fenn. Ha ugyanis az állami megbízásokhoz valódi piaci verseny nélkül lehet hozzájutni, az az alapvető piaci logika szerint túlárazást eredményez. Így magasabb lesz a létesítmény bekerülési értéke, ami növeli a GDP-t és papíron a nemzeti vagyont is. Tehát a jelenlegi korrupciós környezet egyáltalán nem hat a gazdasági növekedés ellen és ezért nem igazak a bevezetőben hivatkozott kormányfői és ÁSZ-elnöki állítások, hanem épp ellenkezőleg.
A fenti állítást ékesszólóan alátámasztják a makrogazdasági adatok is. A Transparency International (TI) tavalyi korrupciós listáján az EU tagjai között az utolsó előtti helyre került Magyarország (azóta egy helyet javítottunk). Ezen a listán mögöttünk csak Bulgária szerepelt az EU legkorruptabb országaként, közvetlen előttünk pedig Románia végzett. Ha megnézzük e három ország GDP-adatait, azt látjuk, hogy 2014-2017 között Magyarország GDP-je 11 %-kal, Bulgáriáé 11,5 %-kal, Romániáé 16,4 %-kal, de pl. a szintén az alsó régióban tanyázó Lengyelországé is 12,2 %-kal nőtt, ezekkel az adatokkal pedig a gazdasági növekedés terén ezek az országok az EU élvonalába tartoznak. (Más kérdés, hogy az említett többi ország ezeket a nálunk jobb eredményeket mindenféle „unortodox” bűvészkedés nélkül érte el). Különösen szembeötlő, hogy Románia évek óta a régió legnagyobb növekedését mutatta fel, miközben az ottani korrupcióellenes ügyészség (DNA) a vizsgált időszakban futószalagon küldte börtönbe a korrupt politikusokat és az utóbbi három év alatt az ország most fogyasztja a harmadik miniszterelnököt.
Ugyanakkor a lista legelején végzett skandináv országok vagy pl. Németország kénytelenek a mi átlagosan 3 - 4 % -os éves növekedésünkkel szemben 1-2 %-kal szégyenkezni és az első helyezett Dánia növekedése a fent említett három éves periódusban csak 5,9 % volt. De hogy ne csak az EU-ban kutakodjunk: A TI korrupciós listáján 114. helyezett Vietnam az utóbbi években rendre 6 – 7 % közötti éves növekedést mutatott fel. Ebből is látható, hogy a korrupció és a gazdasági növekedés között egyáltalán nem áll fenn a bevezetőben említett összefüggés, ha csak nem hisszük el, hogy a kormányfői és ÁSZ-elnöki álláspontot alapul véve az EU legkorruptabb országai a szerencsétlen skandinávok és németek. Erre azért senki nem fogadna nagy tétben...