Szelfikompatibilis = lehessen vele közösen fotózkodni. Cukiságcunami= közhelyes és kedélyeskedő, pontosabban közhelyesen kedélyeskedő zsánerszobrok lepték el Budapestet. Mielőtt ekézni kezdeném őket, álljon itt rögtön egy relativizáló érv: a mindenki számára könnyen értelmezhető bulvárszobrok legalább nem az ismeretlen kerületi hírességek mell- és a komor tekintetű, valahai államférfiak egész alakos szobrainak regimentjét gyarapítják. De a bulvár teljesen nyilvánvalóan betört a közterekre is, tömeges megjelenése viszont sajnálatosan jár együtt a silány vizuális megjelenéssel.
LENGE
Legutoljára Sisi borzalmas bronzszobrának megjelenése akasztott ki – és nem csak engem. Ráadásul éppen az időtlenül grandiózus Madách tér bejáratához sikerült pottyantani, ezt a Romy Schneiderből és a mai bulvárcelebekből összehozott alakot, akiből éppen az a királynői méltóság hiányzik legjobban, ami az egykori Erzsébet királynét jellemezte. Valamiért magas talapzatra állították – ezzel egyben a bulvárszobrok egyik lényeges ismérvétől is megfosztották, miszerint legyen közös fotózkodásra alkalmas szelfipont -, de sajnos lentről is látni túlméretezett, mosónői jobb kezét illetve tökéletesen kifejezéstelen tekintetét. (Az már csak hab a tortán, hogy a híresen szigorú fűzőiről és abroncsszoknyáról ismert királynét szobrásza egy mai lenge ruhába öltöztette, a szoborrendelő önkormányzat pedig az egészet nem is ide tervezte, hanem a körúti Polgármesteri Hivatala elé - de ott 1985 óta már állt egy szökőkút szobor, aminek áthelyezéséről elfelejtették a szobrász özvegyének engedélyét megkérni.)
2019-ben járunk, jelenleg itt tart az esztétikai korszellem. Nem, mintha a szocializmus évtizedeiben a kisebb – nagyobb lakótelepi parkokat - előbb esztétizált munkáslányokkal, majd a művészetek lyráját vagy hárfáját pengető, melles – faros modell nimfák esztétikáját jobban értékelte volna az istenadta nép, de legalább még hatékonyan működött a szakma és szakmaiság által uralt fővárosi szobor zsűri.
Különböző fürdőző és/vagy vízhordó lánykáktól a Körút és a Krúdy utca sarkán álló, híres Csirkefogó szoborig persze már 90-100 éve is álltak itt-ott hasonló jó és főleg rosszabb zsánerszobrok – igaz, a cukiságfaktor akkor még nem volt ilyen erős. Az átpolitizált emlékművekhez képes ezek legalább díszítő jellegű alkotások, nem akarnak feltétlenül valamilyen ideológiai állítást ránk erőltetni, szoborként viszont többnyire közepes vagy rossz szobrok, amelyek annyira hangsúlyozottan akarják az utca emberét megszólítani, hogy abból esetleg nyolc napon belül gyógyuló, vizuális környezetszennyezés lesz.
KRIMI
Na, de a bulvárszobrok szabatos körülírásához válasszunk egy iskolapéldát: a Szent István körút és a Falk Miksa utca sarkán öt éve felállított Columbo szobrot. Columbo = Peter Falk, Peter Falk a Falk Miksa utca sarkán. Hiába a sejtetett egybeesés, az egyik Falknak semmi köze a másik Falk családjához és ez a bulvárzsáner egyik fő jellemzője: elvileg bárhol állhatna, mert nem helyspecifikus. Az ilyen szobor továbbá mindig életnagyságú, mert esetében nem a messzebbről rálátás a fontos, hanem hogy az ismert embert/figurát felismerő turista vagy járókelő rögvest átkarolhassa, másik kezével pedig szelfizhessen egy jót. A bulvárszobrok tehát helytől és jelentéstől függetlenül léteznek, és tényleg nem is akarnak üzenni vagy jelenteni semmit azon túl, hogy kellemesnek, azaz közérthetően szerethetőnek akarnak látszani.
Szinte minden fenti ismérv jellemző az Október 6. utcában álló Pocakos rendőrre is. Egy turistának sem az esetleges egykori botütések jutnak eszébe a ki tudja miért, de az 1945 előtti egyenruhát viselő, kedélyesen svejki figuráról. Nosztalgikus – jelentsen az bármit, nyugalma valami meghatározhatatlan, boldog békeidőt idéz fel, nagy hasát pedig zsánerszerepének megfelelően már rég fényesre simogatták a vele szelfizők. (Természetesen talapzat nélkül, az utca közepén áll.)
ZSÁNER
A józsefvárosi Teleki térre rögtön négy hasonló, mai zsáner került. Egyik rögtön a névadó Teleki Lászlóé, aki egy padon ülve ún. emberközeli politikus (figyelem a bulvárszobrok egyik kedvenc mellékszereplője a pad – de helyettesítheti ezt, ahogy majd látni fogjuk kedélyfokozó kutyus, létra focikapu stb. is!), a létrához tartozó Lámpagyújtó és egy természetesen kedélyes Ószeres.
A cukiságcunami egyik első jelentős alakja a Hild téri játszótér bejáratánál álló Rikkancs, aki még a Blikk celeb Rogán Antal polgármestersége alatt kerül ide, és hiába iramlik neki nosztalgikusan régies ruhában, a kezében egészen véletlenül mégis egy csak 1994 óta létező Blikket szorongat.
Ha még mindig csak a Belvárosban járunk, mindenképpen meg kell emlékezni a legújabb kori fővárosi zsánerek őskirálylányáról, a Korzó korlátjára ültetett Kiskirálylánytól, de van itt a favédő beton szélére kuporodó kutyás lánytól egy Ungvárról idekerült életnagyságú festőig szinte mindenki. Persze egymástól időben, térben és minőségben különbözve, különböző anyagokból és stílusokban, amiről megint csak eszünkbe juthatnak azok a városi vezetők (már a szakma megkérdezése nélkül), akiknek hirtelen ötletére / ízlésére / praktikus megfontolásaira alapozva mindez köztérivé válhatott.
PÁRDUC
Újabb ugrás ezúttal a Szabadság térre. A szovjet Felszabadulási (sic!) emlékmű mögött az utcán sétáló Reagan elnök ugyan a politikából származó célszemély, de nem véletlenül lett egy az utcaszinten, szinte velünk együtt kedélyesen sétálgató alak. (Egy pillantással felmérhetjük a mai bulvár és valahai patetikus közti különbséget, ha Reaganét a nem messze, magas piedesztálra állított Bandholtz tábornok szobrával vetjük össze: előbbi mosolyogva közülünk való, utóbbi szigorú tekintettel az Örökkévalóság horizontját fürkészi.)
Külön fejezetet képeznek a kétezres évek óta szaporodó focista szobrok, amik már kiléptek a stadionokból Albert Flóri, Sándor Csikar, Grosics, Czibor – és persze Puskás Öcsi minden mennyiségben. Öcsi külföldön is jól fut, eddig Amerikától Ausztráliáig négy különböző nagyvárosban hivatott a magyarok renoméját fényesíteni – szülőhazájában, Kispesten csak egy mellszobrot kapott, Óbudán viszont egy olyan kényszerű szoborcsoportot, amit az önkormányzati döntnökök két különböző pályázatból vontak össze: így dekázgat öltönyben három lemerevedett kiskölyök között.
Ráadásul egy statikusan álló alak a bulvár szabályai szerint nem lehet labdarúgó: ahhoz akció kell – olykor még egy egész focikapu is, ha már az Aranycsapat volt kapusának, a Fekete Párduc Grosics Gyulának kell emléket állítani. (Ahogy a 11. kerület tette ez tavaly a Bikás parkban.) A finom csel, a Csikar-szögből eleresztett lövés vagy éppen az esetlenül gyűrődő dressz azonban sokszor kifog az alkotókon – akiket fedjen most a névtelenség jótékony homálya. „ Olyan, hogy közönség nincs. Nem létezik… A művészet történetének számos fontos, progresszív alkotása nem születhetett volna meg, ha a közönség dönthetett volna…Más területeken ugyanez a helyzet: ha a közönség dönt, csak Kálmán Imre van és Bartók Béla nincs! Ne legyen illúziónk: a közízlés a művészetben soha nem lehet mérvadó. A nagy baj az, hogy a döntéshozók, a megrendelők is a közönséghez tartoznak „ – ezt Wehner Tibor művészettörténész mondta egy konferencián néhány éve, és ő csak tudja, hiszen évtizedek óta a köztéri szobrok egyik szakértője.
DÍSZMAGYAR
Hogy ne csupa fanyalgással végződjön ez a szöveg, jöjjön egy - egy igényes vagy izgalmas köztéri zsáner vállalkozása. A Március 15. tér Duna utcai szélénél áll Boldi Rollerező című szobra, aminek vaskos figurája finom ellentétben áll anyagával, a simára polírozott sötét márvánnyal. A másik kedvenc Kolodko Mihály, akinek apró szobrai gerillamódszerrel, meglepetésszerűen kerültek ki a város tetszőleges pontjaira. A nagy ho-ho-ho horgász Főkukaca a Battyány térnél a rakpart mellvédjén, a Muppet Show Brekije a Szabadság téren, vagy éppen Mekk Mester miniszobra a Széll Kálmán téren (néhány lépésnyire onnan, ahol az eredeti bábfigura megalkotója, Koós Iván lakott – ezekben a közérthető utalás, a geg és a szerethetőség is ott van egyszerre.
És ha már a Széll Kálmánnál járunk. Több mint száz éve annak, hogy Marcel Duchamp Párizsban kiállította legendás palackszárítóját, amivel - megfosztva misztikus aurájától- a műtárgy pozíciójába egy hétköznapi, ready made (talált) tárgyat helyezett, de 2019-ben a döntéshozó hatalom nálunk mégis inkább a figurális akadémizmust és cuki zsánereket favorizálja. Ja, és április végén a Széll Kálmán tér is megkapja névadója szobrát, egy egész alakos Széll Kálmánt, aki díszmagyarban és egy homokfújt acéllapra árnyékot vetve áll majd a 4-6-osnál.
