Izgalmas múltat és jó pár meghökkentő kiállítást tudhat magának az idén húsz éves Godot Galéria. A rendszerváltás utáni másik két meghatározó kiállítótér, az acb és a Várfok mellett az újbudai Godot ugyanis a magyar művészeti élet egyik megkerülhetetlen találkozóhelye és viszonyítási pontja. Pedig az indulás korántsem volt egyszerű. A két alapító, Sáfár Zoltán és Kaucsek Bálint vállalkozók a galéria 1999-es alapításakor ugyanis még nem rendelkeztek se erős művészi körrel, se meghatározott profillal. Az akkor még a Madách téren működő intézmény ráadásul egy volt szerszámipari cég telephelyén kezdett üzemelni, és akkoriban még csak országos tárlatok rendezésében és zsűrizésekben segédkezett. A két vállalkozó viszont egy dologban biztos volt: galériájukkal olyan fontos szerepet akartak betölteni a kortárs magyar képzőművészetben mint a Godot-ra várva című dráma az irodalomban – így kapta a galéria a nevét. Aztán teltek az évek, és az alapítók, akár Samuel Beckett drámájának két főhőse várták a beteljesülést, és Godot érkezését, aki végül Kozák Gábor galerista képében jelentkezett.
Kozák addigra már otthonosan mozgott a művészvilágban, korábban a Várfok és a Csók István Galériáknál dolgozott, valamint 1996-tól vezette az Illárium Művészeti Galériát, melyet édesanyja, a keramikus Illár Erzsébet alapított. A volt Köztársaság téren működő térben számos fiatal képzőművész, író és médiaszemélyiség fordult meg, így Kozák hamar beletanult abba, hogyan kell eseményt szervezni. A Madách téri Godot-ban viszont neki sem volt egyszerű a helyzete, de az első nagyobb kiállítók, úgymint Szurcsik József, Gaál József és Kopasz Tamás érkezése után a galéria kezdett szárnyra kapni. A már befutott alkotók mellett Kozák a fiatalabb, pályakezdő művészeknek is lehetőséget adott, de több alkalommal kellett rádöbbennie, hogy az ifjak nem minden esetben tartják a színvonalat. Így maradtak az idősebbek, akiknek a galéria viszont teljes szabadságot adott. – Mi a legjobbakkal dolgozunk együtt, és maximális teret biztosítunk nekik. Ilyenkor jönnek a meglepetések – így Kozák.
A meglepetések pedig sorra érkeztek a Godot történetében, ugyanis a később az újbudai Bartók Béla körútra költözött galéria rendszeresen hívta fel magára a hírportálok és napilapok figyelmét a rendhagyó tárlataival. Tereskova például az első Godot-kiállításán egy sirató falat állított fel a galériában, és rendezte meg saját temetését, így tiltakozva az alacsony képárak ellen. Egy másik emlékezetes dobása a 2014-ben megrendezett Portéfestést vállalok című kiállítás volt, melyen a miniszterelnök sokszorosított képmását állította ki Andy Warhol stílusában. A tárlat ambivalens voltát jól jelezte, hogy az ötvenhétezer forintért árult Orbán-képekből mindkét politikai oldal szimpatizánsai vásároltak, és az egész sorozat egy hét alatt elfogyott. Tereskova még további két alkalommal „gyártotta le” a már megemelt árú képeket, melyek aztán az utolsó darabig elkeltek.
Ugyancsak emlékezetes volt Bukta Imre 2017-ben megrendezett Apám romantikája eladó című tárlata, mellyel vidéki hangulatot hozott a galériába. A kiállítás alkalmából egy kisebb felhőkarcoló makettjét installálta a galéria terébe, melyet drótkerítéssel kerített el, a kerítés mögé pedig mezőszemerei otthonából hozta el tyúkjait. – Az élő installáció minket is ledöbbentett – meséli Kozák –, az első héten még tojtak is a tyúkok.
A Godot persze nemcsak a figyelemfelkeltésre hajt, mint kereskedelmi galéria előszeretettel kölcsönöz képeket időszaki kiállításokra, és fő feladatának tartja a raktárában a növekvő számú műtárgyak eladását. Az utóbbi időben azonban a vásárlók inkább az aktuális tárlatok képeit veszik. – A műkedvelők manapság az eseményközpontú vásárlást szeretik – mondja Kozák. A galéria alkalmazkodik is a trendhez, májusban rendezik az első aukciójukat, és a jövőben az óbudai Goldberger- gyár területén alapítják meg a Godot Kortárs Intézetet, ahol már a fiatalabb, pályakezdő generáció is lehetőséget kap a bemutatkozásra.
Természetesen Kozák nemcsak árulja, de maga is vásárolja a képeket, otthonában jelentős gyűjteménnyel rendelkezik. Úgy gondolja, csak akkor lehet hiteles egy galerista, ha maga is igényes alkotásokat gyűjt. Kozák viszont elismeri más galeristák munkáját is, ezért a gyűjteményébe szívesen válogat a kollégák kínálatából is. – Számára a művészet nemcsak üzlet, de szenvedély is – vallja.
