A szomorú Kleinheisler-sztorival alaposan foglalkozott a hazai sajtó, jól megcincálta a játékos eddigi külföldi teljesítményét és harmatgyönge nyilatkozatait. Vastag ceruzával rajzolták meg a Puskás Akadémia, Videoton, Bréma, Darmstadt, Ferencváros pályaív lefelé mutató görbéjét - ezzel a két mondattal kezdtem 2017. február 8-án a Népszavában megjelent – Akadémiai önértékelés című - írásomat. 2017 nyarán aztán a Fradi is megszabadult a játékostól, aki Kazahsztán felé vette útját, ahol az Asztana FK vette kölcsön és játszatta a magyar foci egyik örök ígéretét. 2019 elején visszatért Európába, és a horvát élvonalban szereplő NK Osijek-hez igazolt. Köztudott, hogy a horvát labdarúgók kiemelkedően jók, de aki jegyzett spílernek számít szomszédunknál, az nem a honi bajnokságban, hanem Nyugat és Dél-Európában terelgeti a labdát. Ide kellene igyekeznie Kleinheisler Lászlónak is, nem Eszékre.
A 25 éves játékos nyolc év alatt a hetedik klubot boldogítja. A történések arra engednek következtetni, hogy Kleinheisler vagy nagyon nehéz természetű, összeférhetetlen fazon, vagy egyszerűen peches ember. Arra gondolni sem merek, hogy a tehetségével, esetleg a hozzáállásával lenne probléma. Hisz’ akadémiát végzett, nem is akármilyet. Ezt az akadémiát (és a hasonszőrű többit) – ellentétben a Magyar Tudományos Akadémiával – a hatalom nem akarja bedarálni, és anyagilag ellehetetleníteni. Az persze sajnálatos, hogy a volt növendék eddig még egyetlen klubjában sem jutott el 55 meccsig, a Brémában és az FTC-ben gól nélkül fejezte be pályafutását. Mindeközben 23 válogatottságig vitte, néha a kapuba is betalált.
Legújabb egyesületének magyar tulajdonosa (hazánk leggazdagabb embere) bizonyára alapos megfontolást követően vette a csapathoz a fiatal vándormadarat. Állítólag leigazolásánál az is szempont volt, hogy esetleges válogatott szereplései miatt célszerű a földrajzi közelség. Cavani (Montevideo – Párizs), Neymar (Rio de Janeiro - Párizs) és Messi (Buenos Aires - Barcelona) szerződései megkötésekor az ottani felelőtlen szövetségi emberek és menedzserek persze nem figyeltek arra, hogy ezek a szerencsétlen latin-amerikai zsenik a fél világot átrepülik egy-egy válogatott mérkőzésért. Együtt több mint háromszázszor szerepeltek nemzeti csapatukban, és edzés helyett tétlenül, hosszú-hosszú órákat lébecoltak a levegőben!
Sokat érhet a mi fiunk, hogy Budapesttől csak 258 kilométer távolságra, Eszékig engedhető el. De ha egy focista esetében az utazási idő/költség és a távolság számít, akkor tényleg nem értem, hogy miért nem az egyik Fejér megyei sztárcsapat szerzi vissza/meg az párját ritkító hungarofoci egyik csiszolatlan gyémántját, hiszen karrierjét is Pesttől 60 kilométerre kezdte. A pénz nem lehet akadály, mivel a VIDI és a PAFC is alaposan ki van stafírozva, azaz fürdenek a zsozsóban. Stadionjaik pöpecek, a hangulat családias, mivel csak páran járnak arrafelé meccsre, viszont mind fontos ember. Szotyola kapható, ami Eszéken nem biztos.
K. L. vételára maximum 1,5 millió EUR (nem egész 500 millió forint), ami ezeknél az egyesületeknél nem tétel. Összehasonlításként jelzem, hogy a Kleinheislernél hat évvel idősebb Szalai Ádám (TSG 1899 Hoffenheim) ennek a dupláját éri, és ha mégis Törökországba igazol, akkor bizony 1300- 1500 kilométerre lesz szülőföldjétől. Nála nem számít a távolság. Remélem is, hogy Ádám zökkenőmentesen megoldja az edzőtáborba és válogatott meccseire való oda- és visszautazást.
Na, mindegy. Én továbbra is figyelemmel követem az egykori akadémista kacskaringós és tanulságos pályafutását. Előbb-utóbb úgyis hazajön levezetni. Lehet, hogy már jövőre, 26 évesen? Jó azt fiatalon elkezdeni.