„Hogy-hogy kert? Paradicsom. Kis homoki vad szekfüs rét, néhány sor pusztuló szőlő, kiöregedett szilvafák, akác, ősfű, vadfű, fácánok, nyulak, őzek, szarvasok, a talaj állítólag olyan magas kvarc tartalmú homok, hogy már gyógyít, viszont ellen is áll a mezőgazdasági akaratoskodásnak, az úri virágoknak - meg rajta egy kisebb faház. Nagyjában meg is változott az életritmusom, amióta „birtokos" vagyok. A barátaim oda szoktak kijönni, sok fiatal. Amolyan peripatetikus keretet ad ez a táj a találkozásainknak, — amelyek egyébként teljesen spontánok, még azt se mondhatnám, hogy rendszeresek, csupán mindig megismétlődnek…” – vélekedett Mészöly Miklós Kisorosziról 1981-ben. Az író hatvanadik születésnapja alkalmából Alexa Károllyal készített interjúban megfogalmazott gondolatait Márton László, József Attila díjas író idézte fel az Országos Széchényi Könyvtár KönyvTÁRlat című sorozatának Mészöly Miklós kilencvennyolcadik születésnapja tiszteletére rendezett esten.
Az atléta halála, a Megbocsátás vagy a Saulus írójának élete szorosan összefonódik a Dunával, hiszen évtizedeken át töltötte Kisorosziban feleségével, az író, pszichológus Polcz Alaine-nel a tavasztól őszig terjedő időszakot. Hozzájuk hasonlóan házat bérelt vagy vásárolt ott Nádas Péter, Csaplár Vilmos, Balassa Péter és Kukorelly Endre. Az elszigetelt, autóval nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető helyszín nem csupán Mészöly életművében kapott kiemelt szerepet, de a magyar irodalom megújulásának színtere is volt – említette a beszélgetésen Szkárosi Endre József Attila-díjas költő, irodalomtörténész. A korábban hajózási és kereskedelmi szerepet is betöltő faluban összeforrt a homok, a víz, a sziget, az erdő és az emberi tevékenység – részletezte Szkárosi. A beszélgetőtársak személyes emlékeiket is megidézve kiemelték annak jelentőségét, hogy bár a település az elszigetelődést, az elvonulást jelentette a szerzők számára, a társas élet egyik központi fóruma is volt. Beszélgetések, eszmecserék és a mindennapokból való kiszakadás közös pontjaként ott találkozott az a fiatal írókból álló csoport, amely a pálya csúcsán lévő Mészöly körül összegyűlt.
A helyek, és a tájak fontossága az író életművében több helyen is megjelenik – ismertette Márton László, s példaként a Koldustáncot említette, Szkárosi pedig az 1975-ben megjelent Film című regényt, amelyek Szekszárd, illetve Budapest egyes helyszíneit szinte tűpontosan követik végig. Márton elmondta, holott az életrajziságot és a személyre vonatkoztatott olvasást igyekszik kiiktatni a modern irodalomértés, Mészöly esetében ezek fontos fogódzókat adhatnak a művek értelmezéséhez. Hasonlóan tekinthetünk az életműhöz szorosabban vagy lazábban kapcsolódó írásokra is, akárcsak a 2017-ben kiadott A bilincs a szabadság legyen címmel Polcz Alaine és Mészöly Miklós levelezéseit tartalmazó kötetre, amelyből az est elején Bozó Andrea színművész és Bagossy László színházi rendező olvasott fel részleteket. A házaspár leveleiből is kirajzolódó személyiség képe épp olyan összetett és szerteágazó, akárcsak az írásaiból megismert szerzőé, amely – ahogy arra a beszélgetők is kitértek – hajlíthatatlansággal és radikális, megújulásra képes írásmóddal párosult. S habár Márton László szerint Mészöly nem kedvességéről volt ismert, és pofonjait tanítványainak egy zen-mesterhez hasonlóan osztogatta, irodalmi műveinek erején és jelentőségén ez nem sokat változtat.
