Embert próbáló feladat manapság Magyarországon egészségtudatosan élni. Miközben mindenhonnan azt hallani, hogy milyen fontos a megelőzés, és Nyugaton már magától értetődő, hogy igenis komoly összegeket kell fordítani a betegek oktatására és a szűrésekre, addig mindez nálunk csak a szlogenek szintjén van jelen. Vagy a pénz hiányzik, vagy a döntéshozók húzzák ki a talajt egy-egy program alól, így még az egészségtudatosan élőknek sincs egyszerű dolguk, ha szeretnének részt venni a szükséges vizsgálatokon. Pedig évente több mint 30 ezer ember hal meg csak a daganatos betegségek miatt. Ők azok, akik talán élhetnének, ha időben kiderülne, hogy nagy a baj, és aztán nem kellene hónapokat várniuk a megfelelő diagnosztikára és kezelésre.
Ideális esetben a betegségmegelőzés és a diagnosztika egységes rendszert alkot. Nálunk azonban ennek a rendszernek a nehézkessége nem motiválja az abban részt vevőket (vagyis minket, betegeket) arra, hogy elmenjenek a szükséges vizsgálatokra. Tény, hogy nagyon kevesen járnak szűrésekre, de az sem segít, hogy ha valaki menne, akkor sem feltétlen tud. Egy-egy szűrővizsgálatra gyakran heteket-hónapokat kell várni, ami egy életveszélyes betegség esetén jelentősen ronthatja az esélyeket. Sokan inkább a magánellátás felé fordulnak, és tízezreket fizetnek ki egy-egy vizsgálatra.
A kor nem számít
Gyakori tapasztalat, hogy aki nem elég idős, azt egyszerűen elküldik, hiszen „úgysem lehet gond”. Ez pedig óriási hiba. „Az onkológián nagyon sok a fiatal, mellrák miatt kezelt lány” – meséli egy neve elhallgatását kérő beteg. Az érintett lányokat sosem hívták mammográfiás szűrésre, nem tartoznak ugyanis a rizikócsoportba. Aki ugyanis még nincs 45 éves, az nem kap „behívót” és kizárólag háziorvosi beutalóval kérheti a szűrést. Ha e nélkül megy, nem végzik el a vizsgálatot.
De az idősebbek esetében sem működik megnyugtatóan a rendszer, a 45–65 év közöttieket elvileg kétévente hívják, de van, aki sosem kapja meg a papírt. „Ugyan édesanyám a rizikócsoportba tartozik, de még egyszer sem kapott behívót. Szerencsére e nélkül is rendszeresen jár mammográfiára, de az kérdés, hogy mások is ilyen tudatosak-e” – osztja meg a tapasztalatait egy fiatal nő, aki még soha nem volt mammográfián, a magánnőgyógyásza szokta tapintással megvizsgálni.
„A fiatalok azt hiszik, hogy velük ez nem történhet meg. Én is ezt hittem, hiszen egészségesen táplálkoztam, mozogtam. Tény, hogy néha stresszes volt az életem, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyi idősen rákos lehetek. Önvizsgálatot sem csináltam szinte soha. Isteni sugallat lehetett, hogy véletlenül észrevettem azt a kis csomót” – erről korábban Szűcs Adriána, huszonhét éves modell mesélt a Vasárnapi Híreknek. Példája mutatja, hogy a daganat harmincéves kor alatt is kialakulhat.
„Gyakran mondják a háziorvosok, hogy valaki túl fiatal ahhoz, hogy ilyen-olyan betegsége legyen, ezért nem küldik tovább vizsgálatra. Ez hibás szemlélet. Egy apró elváltozás is lehet súlyos, hiszen a daganat agresszivitása nem a méretétől függ. A fiatalok esetében ráadásul agresszívabb egy ilyen kór, épp a gyorsabb sejtosztódás miatt” – magyarázza az onkológus, aki neve elhallgatását kérte, mert – hasonlóan más, állami intézményben dolgozó szakemberhez – ő is csak fenntartói engedéllyel nyilatkozhatna. Ilyet azonban többnyire nem adnak. Úgy gondolja, a fiatalok esetében azokat érdemes szűrni, akiknél a családban halmozottan előfordult emlődaganat, a hajlam ugyanis örökletes is lehet. Ha felmerül valamilyen probléma, elsőként emlő- és hónaljnyirokcsomó-ultrahangra van szükség, csak ezt követően jöhet a mammográfia. Vannak olyan elváltozások, amelyeket csak az ultrahang segítségével lehet észrevenni. A szakrendelőbe háziorvosi beutaló kell, és a radiológus végzi el az említett hármas vizsgálatot. Ez azonban időigényesebb és költségesebb, ezért gyakran elspórolják, emiatt érdemes egyenesen az onkológiai gondozókba menni.
Nemcsak a fiatalok, néha az idősek is magukra maradnak a problémáikkal. A 65 évnél idősebbeket már nem hívják be ugyanis mammográfiai szűrésre, pedig esetükben előfordulhat, hogy könnyen kezelhető lenne egy betegség, hiszen az idősebbeknél lassabb lefolyású a kór. Nem csak az emlő- és a sokat emlegetett méhnyakrák veszélyezteti a nőket. Onkológus szakértőnk arra is felhívja a figyelmet:
Mindemellett az utóbbi években a bőrrák vált gyakoribbá a fiatalok körében is, náluk már ez a vezető daganatos megbetegedés. Ennek legagresszívebb típusa a melanoma, aminek előfordulása folyamatosan emelkedik – már majdnem 30 eset jut 10 ezer lakosra. Az alkati tényezők (családi előfordulás, sok anyajegy) mellett a rizikófaktorok között leginkább a napozás szerepel. Az ajánlások szerint, ha valakinek sok anyajegye van, félévente, másoknak évente érdemes lenne bőrgyógyászati szűrésre menni a havi önvizsgálat mellett.
Milliárdok a kukában
Az eredményes gyógyítás egyik kulcsa ez esetben is az, hogy korai stádiumban fedezzék fel a betegséget, a kezelés is ekkor kerül a legkevesebbe az egészségbiztosítónak. Mégis vannak olyan szűrővizsgálatok, amelyek országos bevezetése a rendelkezésre álló milliárdok megléte ellenére is évek óta húzódik. A kormány legutóbb újabb másfél évvel elhalasztott több egészségvédő programot, 2020-ra csúszik az országos, szervezett és célzott népegészségügyi vastag- és végbélszűrés és a keringési betegségek megelőzését célzó komplex program is. A vastagbélrákszűrő programot egyébként 2016 óta nem sikerül elindítani.
Komáromi Zoltán háziorvos, egészségpolitikus a helyzettel kapcsolatban azt mondja: tavaly november 30-ig kellett volna elindulnia az országos vastagbélrákszűrő programnak. Az Európai Unió 2,5 milliárd forinttal támogatta a szűrőprogramot, de mivel az nem indult időben, a pénzt valószínűleg vissza kell fizetni. „Ez a pénz itt állt két évig. Nem tudom, mi az oka, hogy nem sikerült elindítani a programot. Szentes Tamás, akit tavaly áprilisban helyettes államtitkárnak neveztek ki, majd júniusban menesztették, valószínűleg elfelejtette, hogy meg kellene szerveznie a szűréseket. Több sebből is vérzik a dolog, nem találták ki megfelelően a rendszert sem. Szükség lett volna például egy megvalósíthatósági tervre, hogy lássák, egy hónapban hány ember jelenik meg a háziorvosnál az elsődleges szűrésre, majd közülük hány betegnek kell kolonoszkópiás vizsgálatra menni. Ebből lenne tudható, hogy hol, hány szakorvosra és műszerre van szükség. (Jelenleg ugyanis kevés az orvos és a műszer is – a szerk.) Az sem világos, hogy a pluszmunkáért milyen finanszírozást kapnak majd a szakorvosok, háziorvosok, szakdolgozók” – mondta Komáromi Zoltán, aki úgy gondolja Kásler Miklós emberi erőforrás-miniszter annyit tett az ügyben, hogy országos tiszti főorvosnak nevezte ki Kovács Attilát. Neki jutott a „fejcserék” hálátlan levezénylése mellett, hogy szervezze meg a szűrést. Egyelőre az országos program elhalasztásáig jutott. Az Emberi Erőforrások Minisztériumától és az Országos Közegészségügyi Intézettől is próbáltuk megtudni, hogy vissza kell-e fizetni a csúszás miatt az EU-s milliárdokat, és mi az oka annak, hogy több egészségvédő programot is elhalasztottak 2020-ra. Kérdéseinkre azonban most sem érkezett válasz.
Pedig nem csak a vastagbélrákszűréssel van gond Magyarországon. Január a tüdőrák világhónapja, hazánkban ez az egyik leggyakoribb daganatos betegség – évente 10 ezer új esetet regisztrálnak és 8000-en belehalnak a betegségbe, még sincs országos program a kimutatására. A korábban alkalmazott módszer – a röntgenes tüdőszűrés – ugyanis nem alkalmas minden daganat kiszűrésére, helyette az alacsony sugárterhelésű CT-vizsgálatot kellene elvégezni, amivel még időben, megoperálható állapotban ki lehetne mutatni a tüdőrákot. Ez azonban költséges vizsgálat és csak indokolt esetben alkalmazzák. Mint megtudtuk: a lakóhely szerinti kiemelt centrumokban a 40 év feletti dohányosoknak érhető el ez a szűréstípus, ők a kiemelt rizikócsoport. Bár tervezés alatt áll egy országos program az alacsony sugárterheléssel járó tüdőszűrések bevezetésére, de a részletei nem ismertek. Jelenleg főleg a kapacitáshiány gátolja a vizsgálatok elterjedését, nincs elég orvos, hiányoznak a megfelelő berendezések, és a finanszírozás sem megfelelő.
Szűréskerülők
„Hiába menthet életet egy-egy szűrés, az embereket kampányokkal nem könnyű rávenni arra, hogy részt vegyenek ezeken. Viszont mikor egy teljesen tünetmentes embernél sikerül kiszűrnünk egy daganatot, hirtelen többen is bejelentkeznek az orvoshoz. Amikor egy újság arról cikkezett, hogy valaki 40 kilót fogyott dietetikus segítségével, megugrott a látogatók száma ezen a rendelésen is. Aztán észrevették, hogy milyen jó a gyógytorna, és felvették a foglalkozást diktafonnal, így akkor is megtartották azt, ha a gyógytornász épp szabadságon volt” – mondja Papp Magor, az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram (erről lásd keretes írásunkat) szakmai vezetője, aki reméli, hogy a szűrést végző szakemberek finanszírozása hosszú távon beépül a költségvetésbe. A tét óriási, hiszen már az olyan egyszerű vizsgálatok, mint a labor, az EKG vagy a vérnyomásmérés is alkalmas arra, hogy jelezze, ha komoly szív- és érrendszeri betegsége van valakinek.
A szűréseket viszont az is nehezíti, hogy a veszélyeztetettek túlnyomó részben erős dohányos, alkoholizáló, orvost kerülő férfiak – legalábbis ez olvasható az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat honlapján a szájüregi szűrővizsgálatokkal kapcsolatban. Pedig az utóbbi évtizedekben a szájüregi daganatok miatti halálozás döbbenetes mértékben megemelkedett, pedig a szűrés ez esetben pusztán a szájüreg megtekintéséből és tapintásból áll. Sajnos nem csak ezekre a vizsgálatokra járnak kevesen. Az Eurostat tavalyi jelentése szerint Magyarországon a lakosság kevesebb mint negyven százaléka számolt be arról, hogy az elmúlt két évben elment valamilyen szűrővizsgálatra.
