A Schmidt Máriához köthető Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kezelheti továbbra is a Nobel-díjas író, Kertész Imre Magyarországon lévő hagyatékát – derül ki a másodfokú bíróság január 15-i jogerős ítéletéből. Az örökséggel kapcsolatban Kertész Imre 2016-ban elhunyt özvegye, Kertész Magda fia, T. Sass Márton fordult a bírósághoz.
A közalapítványhoz tartozó, 2017. január óta működő, tavaly kétmilliárd forint költségvetési támogatásból gazdálkodó Kertész Imre Intézet mindössze a hagyaték kisebb részével rendelkezik az özveggyel való megállapodás alapján. Az örökség nagyobb része Németországban található, miután Kertész Imre még életében a Berlini Művészeti Akadémiára – saját megfogalmazása szerint – „vonultatta emigrációba”.
Kertész Imre a berlini intézetnek adta legfontosabb műveit, a 2002-ben irodalmi Nobel-díjat hozó Sorstalanság kéziratát és filmforgatókönyvét, a Kaddis a meg nem született gyermekért, a Gályanapló és A kudarc kéziratát, esszéket, felolvasói estjein elhangzott szövegeit, magánleveleket, fotókat és jegyzeteit, köztük a Márai Sándor Egy polgár vallomásai című regényéhez fűzötteket is.
„A berlini archívum és a budapesti intézet semmilyen tekintetben sem rivalizál egymással. A két archívum együttesen tartalmazhatja majd egyszer az írói életművet, a maga remélt teljességében. Számunkra a gyűjtő- és feldolgozó munka az elsődlegesen vállalt feladat” – válaszolta a Népszava kérdésére 2017 novemberében Hafner Zoltán, a Kertész Imre Intézet vezetője, akit a jogerős bírósági döntés után kerestünk interjúkérelemmel, ám még nem kaptunk választ.
A hazai Kertész-kutatóknak nincs könnyű dolguk. Bár a többek között a dokumentumok tudományos igényű feldolgozását célul kitűző intézetet működtető közalapítvány megvásárolta a Benczúr utca 46. szám alatti villaépületet 600 millió forintért a fővárosi önkormányzattól, a Kertész Imre Intézet weboldalán olvasható szöveg szerint „amíg az Intézet végleges helyére (Benczúr utca 46.) nem költözik, és az általunk őrzött dokumentumok leltári számozása meg nem történik, az önálló kutatást (a magyarországi közgyűjtemények gyakorlatához híven) nem tudjuk biztosítani, de – előzetes – egyeztetés alapján a filológiai kutatómunkákhoz igyekszünk lehetőséget biztosítani.” Az épület felújítására tavaly január 8-án írt ki közbeszerzést a közalapítvány, erre egyetlen cég, a Garancsi István tulajdonában álló Market Zrt. jelentkezett, amely március végén meg is nyerte lehetőséget. A cég 39 millió forintos tervezési és másfél milliárdos kivitelezési díjért vállalta a munkát. Az épület felújítása zajlik, az ott található táblán kezdési időpontként augusztus 10-ét, várható befejezésként 2019. IV. negyedévét jelölik meg.
Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) akkori főigazgatója, egykori, Németországban is működő kultúrdiplomata nem pártolta az intézet alapítását. Elvégre Kertész Imre hagyatékának gondozására adekvát megoldás lehetett volna az 1954 óta működő Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM), amely vállalta volna is azt. Prőhle Gergely az ATV-nek adott nyilatkozata – miszerint „intézetet kész tényként kell tudomásul venni és úgy kell felfogni, mint ami Kertész Imre és a feleségének, ha tetszik, a végakarata” – minimum távolságtartást jelez, ami közrejátszhatott tavaly októberi leváltásában is. Iparági pletykák szerint eltávolítása után nincs akadálya a hagyaték múzeumba kerülésének, ami egyrészt logikus lenne, másrészt értelmetlenné tenné a két évvel ezelőtt létrehozott Kertész Imre Intézet létezését. Ugyanakkor fontos lehet, hogy a PIM patinás állami intézmény, és ez előnyt jelentene a Berlinben lévő anyag vagy annak egy része esetleges megszerzését célzó tárgyalásoknál.
A berlini Kertész Imre Archívum igazgatója, Werner Heegewaldt a Népszava megkeresésére elmondta: az archívum, valamint a budapesti intézet, illetve a Schmidt Mária vezette közalapítvány között töredezett a kapcsolat, legutóbb 2018 áprilisában, egy berlini Kertész-szimpóziumon sikerült megismernie Hafner Zoltánt. A német és a magyar intézmények onkrét közös publikációs terveiről nem esett szó.
