Környezetvédelem, árvaság, gyász, és természetesen szerelem – a Dal 2019 című műsor első, szombat esti válogatóján e változatos témákat énekelték meg. Az Eurovíziós Dalfesztivál hazai indulóját és az ország idei legjobb dalát felkutató műsorból a korábbról már ismerős Oláh Gergő (Hozzád bújnék) és a vajdasági Szekér Gergő (Madár, repülj!) Antal Timi és férje, Demkó Gergő duója (Kedves világ!) a Nomad rockzenekar (A remény hídjai) és az alternatív Konyha zenekar (Százszor visszajátszott) jutott tovább a zsűri szavazatai alapján tíz versenyzőből, a közönségnek köszönhetően vigaszágon pedig a rapénekes, Deniz és csapata került be a következő műsorba.
Az első élőadás valóban csak fellibbentette az említett témákat, majd gondosan el is hessegette, és sokkal inkább más irányba terelte a szót. A zsűritagok − Both Miklós, Mező Misi, Nagy Feró és Vincze Lilla − eleinte a zeneiségre és a szöveges elemekre is kitértek korrekt értékelőikben, különösen előbbi kettő. Később azonban hangsúlyosabbá vált, részben a műsorvezetésnek köszönhetően, a fellépők életkora, a korábbi pályája vagy párkapcsolati állapota. Holott saját szerzemények, és költészetből született dalok is felhangzottak (ez utóbbi például Pátkay Rozina Frida című száma, amely Bán Zsófia versének megzenésítése), az értékes tartalom kiemelése a műsor végéhez közeledve egyre inkább háttérben maradt. Lett helyette iskolás matekóra: „Ma már hat produkciót meghallgattunk, ami azt jelenti, hogy még négy van hátra.”
Kétségtelen, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált az elmúlt években nem a szívhez szóló balladák, és a zenei magasságok, sokkal inkább a show és a látvány nyerte meg. (Ritka kivétel volt a dalfesztivál 2017-es győztese, a portugál Salvador Sobral dala, amiről az itthoni kritikák erősen megoszlottak: nálunk sokan nem voltak annyira vevők a portugál fado és dzsessz ötvözéséből született, furcsa hangulatú sanzonra. ) Mégis, volt abban valami fájó, hogy a közszolgálatinak mondott Duna Televízióban könnyed mosolyok és frázisokat puffogtató mondatok kíséretében söpörték le az asztalról a fontos üzeneteket.
És az is meglehetősen ironikus, amikor Deniz, Budapestről szóló, egyébként fülbemászó számát követően azt mondja: ha a nézők úgy gondolják, hogy szükség van arra a fajta mondanivalóra, hogy szeressük Magyarországot és legyünk arra büszkék, hogy ide születtünk és itt élhetünk, akkor küldjenek egy SMS-t. Képzeljük el, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon Tel-Avivban felcsendülne ez a dal: hány ezer kivándorolt magyar ülne döbbenten, fájó lélekkel a televízió előtt, és hallgatná visszafojtott lélegzettel a rapdal sorait: „Legyek bárhol, bármilyen messze, mindig hazahúz a szívem Budapestre.”
Ahogy a műsorvezető, Freddie könnyed mosollyal megjegyezte Oláh Gergő árva gyerekekről szóló dalát követően: „szembesültünk a szomorú valóssággal”, épp olyan fanyar ez a mondat is.
Duna Televízió, január 19.
