Még mielőtt az úgynevezett rabszolgatörvény – és az elnyomás egyéb formái – ellen szervezett budapesti tüntetések elkezdődtek volna, Vajnai Attila, az Európai Baloldal vezetője a városligeti Gundel elé hirdetett demonstrációt. Asztalt is foglalt az étteremben, abban a reményben, hogy módja lesz megkóstolni az elhíresült somlói galuskát, amit a budai Várban, a volt karmelita kolostorban 260 forintért kínálnak a kormányfőnek és munkatársainak.
Bár a városligeti Gundelben tízszer annyiba kerül a somlói, Vajnai abból indult ki, hogy nem okozhat gondot egy kisebb, egyszerűbb és olcsóbb adag elkészítése. Szeretett volna pontosan ugyanolyan íz- és árélményben részesülni, amilyenben a miniszterelnökségi karmelita menza látogatói. A foglalást az étterem „rezervációs menedzsere” visszaigazolta, jelezve, hogy az ajánlott viselet (dress code) az „elegáns alkalmi”.
A várva várt étkezés azonban elmaradt. Szombat délben az étterem szomorú hírt közlő, magyar és angol nyelvű felirattal fogadta a közönséget: „Kedves vendégeink! Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2019. január 19-én, szombaton a Gundel étterem zárva tart. Mivel ezen a napon előre bejelentett, politikai célú tömegrendezvényre kerül sor az étterem épületének közelében, a Gundel menedzsmentje úgy döntött, munkatársaink és vendégeink nyugalma érdekében nem nyitunk ki.”
A tájékoztatásban említett „tömegrendezvényből” a tömeg hiányzott ugyan, de a kormány urizálása ellen tiltakozó rendezvényt (harminc-negyven érdeklődő jelenlétében) a bezárt étterem előtt is megtartották. A szervezők teát és O1G díszítésű zsíros kenyeret osztottak.
Vajnai ígérte, hogy érkezik még Gundel-palacsinta is, de ezt már nem tudtuk megvárni. A Hősök terén útra készen álltak ugyanis egy másik kormányellenes demonstráció résztvevői.
A koncepció az volt, hogy a tüntetők Pest több pontján gyülekeznek, majd – „ahogy a vérerek összefutnak a szívhez” – a budai oldalon, a Clark Ádám térhez vonulva egyesülnek, ezáltal teljesen megbénítják a belvárost: „Álljon le az ország, álljon le Budapest is!”
A blokád rém kínosan indult. A felvonulók száma az újságírókat és a rendőröket beleszámítva sem érte el a százat. Nemhogy az Andrássy utat, még csak a szervizutat sem kellett lezárni a forgalom elől. A társaság kényelmesen elfért a járdán.
„Kicsi a bors, de erős” – vigasztalta a többieket (és saját magát) az egyik szervező. Az Oktogonig tartó szakaszról esemény hiányában csak az egyik tábla szövegét jegyeztük fel („Nevem senki. Puszi, Erzsi!”), valamint azt, hogy a Terror Házához érve az addig kókadt menet pfújolással fejezte ki a Schmidt Mária-féle intézménnyel szembeni nemtetszését.
Az Oktogonnál várakozókkal együtt már félezresre duzzadt a létszám, igaz, ide azok is átjöttek, akik eredetileg úgy tervezték, hogy a Blaha Lujza térről mennek tovább. Mérsékelt lelkesedést kiváltva árpádsávos zászlók is feltűntek az uniós és magyar lobogók mellett.
Aztán a tüntetés kezdett egyre inkább tüntetésre hasonlítani. Ha az egész Andrássy utat nem is, legalább a felét lezárta a rendőrség. Szirénák, dudák, rigmusok szóltak. A demonstrációhoz út közben több százan csatlakoztak. Az első sorban egy „Elegünk van!” feliratú transzparenst vittek a demonstrálók.
A Széchenyi (volt Roosevelt) térnél egy középkorú nő ellentmondást nem tűrő szigorral rákérdezett:
– Te Soros-bérenc vagy?
– Igen, persze.
– Akkor tessék! – nyomott a kezembe egy Soros György („minden baj forrása”) arcképével díszített 10 ezer forintos papírpénzt, illetve papírpénz látszatát keltő CEU 5493587 sorszámú nyomtatványt, amely a Magyar Nemzeti Tank kiadásában figyelmeztetett rá, hogy „A kemény munkát a törvény bünteti”.
A Lánchíd másik oldalán, a Clark Ádám téri alagút fölé kitett molinó fehér alapon piros betűkkel tudatta, hogy „A dolgozókkal vagyunk!”. A színpadot a Várkert Bazárnál állították fel, abból az irányból újabb százak „Szervusztok, szervusztok!” kórussal üdvözölték a tömeget.
A fiatal szakszervezetis Kiss Nikoletta vagy a népszerű rapper, noÁr (Molnár Áron) mellett az a gimnazista, Nagy Blanka is felszólalt, akitől – miután egy kecskeméti demonstráción keresetlen szavakkal elküldte melegebb éghajlatra a Fideszt a köztársasági elnökkel együtt – elhatárolódott kiskunfélegyházi gimnáziuma, és akire a fideszes média össztüzet zúdított.
Nagy Blanka ezúttal igyekezett kerülni a trágár szavakat, megelégedett azzal, hogy az Orbán-kormányt daganatos sejtnek, a budai Várba költöző kormányfőt „mocsokkirálynak” nevezi. Az ellene folyó lejárató kampány részeként azt híresztelték, hogy három tárgyból bukásra áll. A gimnazista szerint ellenben a Fidesz bukott meg három dologból: tisztesség, emberség, őszinteség. „Nem tőlem félnek, hanem a fiatalságtól!” – mondta.
Az általa a „nemzet udvari bolondjának” nevezett Bayer Zsolt kormánypárti publicista azt írta róla, hogy egy „szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli”. Nagy Blanka visszaüzent „Zsozsónak”: ezek az „ócska prolik”, tehát a proletárok, a munkások termelik a „segged alá a javaidat”.
Ekkor már több ezren voltak. A demonstrációra az ellenzéki pártok sátrakat állítottak, az egyik helyen Karácsony Gergely főpolgármester-jelöltségéhez gyűjtöttek ajánlásokat. A legpezsgőbb élet egy reményteljes kezdeményezés, a Hallgatói Szakszervezet standjánál volt. „Mit akarunk? Sztrájkot! Mikor? Most!” – skandálták az egyetemisták. Vagy például azt: „Diák-munkás szolidaritás!”.
Jöttek és mentek az emberek, nem merjük megbecsülni, hogy összességében hány ezren fordultak meg szombat délután a Várkert Bazárnál. Az információáramlás messze elmaradt a tökéletestől. Sokan úgy tudták, hogy három órakor kezdődik a rendezvény, pedig akkor már csak a vidéki tüntetésekről szóló bejelentkezések szerepeltek a programban.
A demonstráció után a tüntetők egy része próbálta elfoglalni a Lánchidat. Hosszas huzakodás után elindulhatott a forgalom, a rendőrök többeket elhurcoltak. Mások láncot és lakatokat vittek a Parlamenthez.
A tüntetések folytatódnak majd. Ismét Nagy Blankát idézzük: „Cselekedjünk! Akármit!”
