Több évszázados freskót tüntetett el a várbeli karmelita kolostor egyik tárgyalóterméből Orbán Viktor. Meglehet: ő kikérné magának ezt az állítást, ám – néhány szolgalelkű hívén kívül - senki sem hinné el neki, hogy nem személyesen áll a döntés mögött. Hogy pontosan mi rejlik a szándék mögött, nem tudhatjuk, mindenesetre az az állítás, hogy a művészeti alkotásokat meg akarták óvni az utókor számára, nehezen hihető. Elképzelhető persze, hogy speciális eljárásokkal valóban megvédték a freskókat, de vajon mi az értelme elfedni valamit, aminek épp az a lényege, hogy lássuk?
Igazi Fidesz-módszerrel állunk szemben. Ha nem akarják, hogy a nyilvánosság lásson valamit, azt szépen eltakarják, elfedik, becsomagolják. Ezekről a freskókról sem úgy értesültünk, hogy a miniszterelnöki hivatal egyik munkatársa kiállt volna az újságírók elé, megmutatva a lefestés előtti állapotot, és ismertetve azt a technológiát, amellyel – időlegesen – láthatatlanná, de megóvottá teszik a festményeket. Nem, nem ez történt - hallgattak, illetve elhallgatták a történteket. Pont úgy, ahogy a Gundel-szerződést, vagy éppen azokat az ügyeket, amelyek ezeknél sokkal veszélyesebbek és ártalmasabbak.
Igen, a kormánypárt – Orbán – általános technikájával állunk szemben; semmi nem az, aminek látszik, illetve semmi sem a valóságot tükrözi. Vajon nem ugyanígy jártak el Gruevszki ügyében? Nem igyekeztek fehérre meszelni a történetet körbezáró falakat? Nem tagadták le – és teszik ezt mind a mai napig -, hogy a magyar diplomácia szöktette meg az elítélt egykori macedón miniszterelnököt? És nem ez történik most a rabszolgatörvény ügyében? Nem az az egyértelmű szándék, hogy átmázolják a valóságot?
Akármilyen akcióját veszem elő a Fidesznek, a kormánynak és csatolt részeinek, mindenütt ebbe a technikába botlok. Úgy valósítja meg akaratát, hogy megpróbálja eltakarni előlünk a valódi látványt, az igazi szándékot. Tökéletesen hazug - maradjunk az eredeti gondolatnál -, fehérre meszelt világot tár elénk, azzal a nagy különbséggel, hogy ezen falak mögött romlottság van, vizesedés, penész, rohadás. Lehet persze szép freskókat hazudni a vakolat mögé, ez átmenetileg bizonyára hatékony is tud lenni, de előbb-utóbb kiderül az igazság. Egyszer majd ezeket a falakat is elbontják, és kibukik a valóság: az például, hogy freskókat barbár módon lemázolták. De akkor már hol lesz Orbán Viktor, hol ez az értékeket csak a saját szempontjai alapján építő és értékelő társaság?
A zsarnokok előbb-utóbb ugyanarra a sorsra jutnak. A történelemkönyvek pontosan számolnak majd be a tetteikről, csak éppen a kortársak megszenvedik a cselekedeteiket. A kortársaknak kell elviselniük, hogy csak azok számíthatnak megértésre, akik behódolnak a rendszernek. Akik asszisztálnak a sok-sok csaláshoz, a sok-sok fehérre mázolt falhoz. De akárhogy is reménykednek: egyszer a vakolat is lepereg, a fehér festék is lekopik, és ott lesz a valóság.
Ott fenn a Várban ma még azt hiszik, hogy ez az idő messze van. Vagy sohse jön el. De biztos, hogy eljön.