Új korszak kezdődik a német keresztényszociálisok életében. Hétvégén Markus Södert választják meg a CSU élére, mivel leköszön a tisztségről Horst Seehofer. A hivatalban lévő bajor miniszterelnöknek nem lesz könnyű dolga: ismét vonzóvá kell tennie a pártot Bajorországban úgy, hogy nem csak országosan, a tartományban is komolyak az emberek ellenérzései vele szemben.
Annyi bizonyos, hogy Seehofer senkinek sem fog hiányozni. Döntő „érdemeket” szerzett ugyanis abban, hogy a német belpolitika jövője bizonytalanabb, mint valaha. A CSU leköszönő elnöke folyamatosan kereste a konfrontációt Angela Merkellel, rendre nyíltan szembement vele a menekültkérdésben azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy Bajorországban kifogja a szelet a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) vitorlájából. Seehofer stratégiája azonban összeomlott, a CSU történelmien gyengén szerepelt a tavaly októberi bajor tartományi választáson, ám a CSU elnöke Angela Merkelt is magával rántotta a mélybe, a kancellár ugyanis bejelentette, nem marad tovább a kereszténydemokraták élén. Nagy különbség azonban, hogy míg Merkel a kormány élén marad, ha minden jól megy, 2021 őszéig, Seehofer eltűnik a politika süllyesztőjében. Történelmi vétke, hogy a nyílt vitával minden korábbinál alacsonyabb szintre taszította az uniópártok megítélését. Igaz, ebben segítségére volt Markus Söder bajor miniszterelnök, aki épp a bevándorlást érintő keményvonalas megnyilatkozásaival vált népszerűvé a tartományban. Csakhogy ez a szélsőségeseket imitáló politizálás kontraproduktívvá vált, s Seehoferhez hasonlóan Söder megítélése is rohamosan romlott. Már az őszi választás előtt felismerte, nagy a baj, megpróbált hirtelen váltani, mérsékelt vezetőnek kísérelte meg beállítani magát, akkor azonban már késő volt.
Söder azonban legalább felismerte azt, hogy a bevándorlásellenes, a testvérpárttal a folyamatos konfrontációt kereső politika csak ideig-óráig hoz politikai hasznot. Azóta politikája 180 fokos fordulaton ment keresztül, már az Európa-politikát tartja a CSU legfontosabb törekvésének, s ami különösen érdekes, ő is – Merkelhez hasonlóan – több Európát akar. Ez azt jelzi, hogy a CSU egyre jobban eltávolodhat Orbán Viktor miniszterelnöktől, akit Seehofer nem egyszer látott vendégül előszeretettel Münchenben. Ebben a pálfordulásban persze az is szerepet játszhatott, hogy az Európai Néppárt (EPP) listavezetője a májusi európai parlamenti választáson az a Manfred Weber lesz, aki épp a keresztényszociálisok politikusa.
Söder dicséretére legyen mondva az is, hogy később elhatárolódott korábbi, a bevándorlókat érintő szélsőséges kijelentéseitől, s elismerte azt is, jobban ügyelnie kellett volna politikai stílusára. Ellenfelei sokáig úgy vélték, ez csak taktika részéről azért, hogy könnyebben, nagyobb fölénnyel válasszák meg hétvégén a CSU élére, de úgy tűnik, a gyökeres fordulatot saját politikájában nagyon is komolyan gondolja.
Mi az oka ennek? Hogy válik valaki populistából mérsékelt, Európa-párti politikussá? Még tavaly augusztusban a Frankfurter Allgemeine Zeitung szalagcímben jelezte: „Söder Németország legnépszerűtlenebb miniszterelnöke”. Nagyon szívére vehette ezt, s ekkor kezdett elgondolkodni azon: rossz úton jár. A változást jelzi, hogy egyik törekvése szerint a klímavédelemről az alkotmányban is meg kell emlékezni. Ilyen kezdeményezést aligha lehetett volna Seehofertől várni, aki a klímapolitikát semmibe vevő Donald Trump amerikai elnökké választását megnyugvással vette tudomásul.
Söder még messze van attól, hogy visszanyerje népszerűségét, de ha így folytatja, idővel talán az emberek is elhiszik neki: komoly belső változáson ment keresztül.
