irodalom;vers;szépirodalom;Nyitott mondat - irodalom;

- Erdős Virág: CC50

A Coca-Cola első magyarországi palackozásának

50. évfordulójára 

 

Fél évszázad… Mi az? Semmi.

Mégis jó volt benne lenni.

Soknak tűnt, de pont elég lett,

íme itt a titkos képlet:

egy jól csengő márkanév,

szívószál és ötven év.

Nem volt éppen könnyű kezdet,

amiből a végén ez lett,

adott volt a régi brancs:

Szódavíz és Sztár Narancs,

Traubiszóda, Márka Meggy –

sokak közül voltam: egy.

Új színfolt egy szürke nyárban,

Kőbányán, a Likőrgyárban

töltekeztem végső soron

többekkel a gyártósoron:

táplált, mint az édesanyám főztje,

a Szeszipari Vállalatok Trösztje.

Benyakaltam, amit mertem,

lázadtam, de inkább nyeltem

nagyokat, míg ilyenformán

elnyertem a végső formám:

ütős, mint a gönci barack,

a kétdecis kontúrpalack.

Akadt persze rivális is…

Kisebb? Rosszabb? Rondább? Is-is!

Kudarcba fúlt minden attak,

hiába is kóstolgattak…

Régi nóta: konkurálnak,

de asztalnál meghalnának.

Volt azért egy durvább eset,

mikor egy fan nekem esett

– nem minthogyha intim viszonyt

remélhetett volna, viszont –

rögtön, mihelyst úgy adódott:

kilopta a kupak-kódot.

Mondjuk ebből nem lett rendszer,

vigyáz rám pár influenszer,

mindig akad, aki megvéd,

télapók, sőt: jegesmedvék!,

magyarok is, naná, hiszön:

tudják, hogy thirst knows no season.

Úgyhogy most már mindegy, mi van,

megszoktam itt, Harasztiban,

nem agyalok Boston, Rión,

gondozom a portfólióm,

teszek-veszek, pötyögök,

egész nap csak lötyögök.

Így telnek a napjaim,

vannak príma appjaim,

aceszulfám-adalékom,

meg egy rakás buborékom,

küldetésem, álmom, logóm,

és: fenntartom minden jogom.

Ezen felül mit remélek?

Hogy még ötven évet élek,

s kiürülök, mint egy pohár

jeges-light-os-lime-os…

habár – 

Ki fog akkor verset írni róla?

Always always always

Coca-Cola