Van egy fénykép a nők pénztárcájában,
ha mögöttük állsz a sorban, néha láthatod.
A gondosan kisimított papírpénzek,
aprótól dagadó zipzáras rekesz,
hitelkártyák és pontgyűjtő füzetek,
adóhivatalnak címzett feladóvevények,
sárga csekkek, metrójegyek,
karácsonyi lapra szánt bélyegek,
nyaralásból maradt euró,
az új cipő miatt betett leukoplast
és az Ikea Family kártya mellett,
az átlátszó műanyag borító alatt.
Egy fénykép.
Kicsit már halvány, körötte szöszmöszök.
Fél fájdalomcsillapítóval vagy
savlekötővel is osztozik a szűk helyen.
Van, hogy másik kép kerül mellé, kettő is talán.
Olykor egymásra csúsznak,
az újabbak kitakarnak valamennyit a régiből.
És van, hogy a műanyag borító alatt
csak a szöszmösz és a fájdalomcsillapító marad.
De ha jól figyelsz, látsz ott néhány szürke csíkot:
egy arc rideg molekulák közé ivódott lenyomatát.
